Iskolaváltás 2. rész

Gyuri bő két hete új iskolába jár, adós vagyok egy kis beszámolóval. Ma nyílt nap volt, Zürich összes általános iskolája kinyitotta kapuit, és be lehetett menni, megnézni a gyerekeket. A nyílt nap kissé más fogalom, mint Magyarországon, ugyanolyan órák voltak, mint máskor, és szülők sem hemzsegtek az iskolában, csak úgy elszórtan láttam egy-egy apukát, anyukát, ők is inkább a kisebbekhez (ovisokhoz) igyekeztek. Így viszont tényleg a mindennapi közegbe nyertem bepillantást, nagyon izgalmas volt.

Először Gyuri (első) "Musikschule" órájára ültem be. Ez az óra nem egészen megfeleltethető az ének-zenével, kicsit torna, kicsit ének, és nagyon zene, sokszor hangszeres zenét jelent. Egy kisebb tornateremnyi szobában ücsörögtek a gyerekek körben a földön, asztalok székek csak a fal mellett voltak elhelyezve. Az asztalokon kikészítve egy-egy kifestő füzet, színes ceruzákkal, a földön egy kismadár egy hatalmas kalitkában. A meséről lemaradtam, egy madárról, királyról, madarászról szólt. Kb. 13-14 elsős gyerek vett részt a foglalkozáson (normál első osztály egyik fele + Gyuri). A tanárnő is közöttük térdelt. Minden második gyereknél volt a xilofonra emlékeztető ütős hangszer, amire rá volt írva az ABC-s hang, amire fel volt hangolva a hangszer. És akkor itt jött a számomra igen megdöbbentő része az órának. A tanárnő megadta a ritmust, énekelt egy -szerintem- kacifántos dallamot és kísérte a saját hangszerén, megvolt, hogy sorban mikor melyik hangszernek kell bekapcsolódnia, kicsit eltérő ritmussal, míg a nem hangszeres gyerekek énekeltek. Amikor vége volt a dalnak, a gyerekek egyet arrébb ültek, és így tovább, egészen addig, míg körbe nem értek. A gyerekek füle nem egységesen jó, így volt olyan alkalom, amikor egészen kaotikussá vált az előadás, viszont egy-egy alkalommal kifejezetten nagyon jól sikerült a ritmus, dallam összjátéka. Ilyen ritmusgyakorlatokkal eddig csak a Concerto Budapest táboraiban találkoztam, ahová azért jóval idősebb gyerekek jártak, és zenészekkel voltak egy hétig. Megdöbbentem. A tanárnő igen türelmesen terelgette a gyerekeket vissza a széteső ritmusból, miközben ő maga énekelt, és adta az alapot. A gyerekeken látszott, hogy nem ismeretlen nekik a műfaj, gyakorlottan pakolták el a hangszereket, nem most csinálták először a performanszt. Állítólag minden mesével új dallamot tanulnak, és gyakran használnak más hangszereket is. Gyurinak minden új volt, de körülbelül a harmadik körben már tudta mi a feladat. Aztán a nagy zenélés után játszottak a rózsaszín párduc zenéjére egy székfoglalót, kaptak egy kis pecsétet, elköszönés, kézfogás, már ott sem voltak, mind kint randalírozott az udvaron. Tanárnőn láttam, hogy nézi Gyuri ritmusérzékét, hallgatja a hangját, kaptunk is egy invitálást a hétvégi hangszerválasztóra, mert így első blattra... na menjünk el. Blum 3 A Musikschule később amúgy is jelent hangszeres foglalkozást, negyedikben Kinga iskolájában fúvós hangszert kell választani. Biggrin

Ami más itt: nem írtak, nem szolmizáltak, nem kaptak jegyet, és nem volt számonkérés, nem volt egyéni produkció, sőt nem volt produkció. Együtt zenéltek -szerintem- igen nehéz dallamot.

Énekóra után Kató és Gyuri osztályába mentem, ahol meghatározhatatlan óra volt, ami az integráló osztályok sajátja. Ahogyan Gyuri nem vett részt az első két órán, mert zenéje volt, így más gyerekek meg akkor hiányoztak, amikor én voltam bent, mert nekik meg handarbeit (kézimunka) órájuk volt éppen. Összesen 5 gyerek volt az órán, belőlük kettő Kovács. Biggrin Ötükre jutott két tanító, Frau F. az osztályfőnök, és Frau H. a segítő pedagógus. Frau F. Németországból jött, Frau H. szír. Mivel Gyuri hiányzott akkor, amikor a többiek megtanulták a gyümölcsöket reggel, így vele Frau H. elvonult kicsit "gyümölcsözni", míg a többiek egy kis nyelvtant néztek Frau F-el. Majd sorra kaptak egy-egy laptopot, amin gyakorolták a gyümölcsöket, zöldségeket, és a kis nyelvtant. Frau F. folyamatosan járt köztük, javította a kiejtésüket. Aki végigfuttatta a feladatsort a laptopon (meg kellett találni, kérni kellett az "eladótól", le kellett írni stb.) az kapott egy papírt, azon is volt néhány kisebb feladat, ezeket is mind egyesével nézték át Frau F-el, nem közösen. Aztán körbe ültek és laminált képekkel zöldésegeset játszottak, ahol bizony fizetni is kellett, mégis csak Svájcban vagyunk! Gyuri is lelkesen írt, és Frau H. lelkesen rajzolgatott, mert azt már Gyuri nem akarta (ahol lehet elszabotálja a rajzolást). Majd maradt egy kis idő, és akkor lehetett választani, hogy ki mit akar csinálni, Gyuri matekozni akart (persze, hogy nem színezni), Kató meg mondatokat gyártott. Óra vége előtt pár perccel szóláncot játszottunk, német, magyar, és spanyol szavakkal, majd kézfogás, elköszönés, kis buksisimi, és már loholtak is a gyerekek. Pici szünetben a teremben fociztak szivacslabdával, Frau H-val az élen.

Az egész délelőtt igen nyugis volt, senki nem kapkodott, ha valaki hibázott, visszaugrott, kijavította. Nem loholtak, ha valaki később fejezte be a feladatot, addig a másik kapott mást. Megnéztem a gyerekeim mappáit, amikben a házifeladatok és az órai munkák vannak szépen lefűzve. Egészen megdöbbentem, hogy Kató már mennyi mindent tanult, de Gyuri is nagyon gyors Frau F. szerint. Frau H. szokott Gyurival az abc könyvben haladni, matekból pedig jóval előrébb jár, mint a korosztálya. Most már kicsit kezd összeállni a kép a fejemben, hogy milyen is itt egy tanóra, noha eddig is sokat meséltek róla. Smile

Nincs jelentés (mondjuk 8 gyerek összlétszáma esetén igen vicces is lenne), nincs fehér zokni, sőt sokszor egyenfeladat sem. Haladnak a saját tempójukban, sokat játszanak. Sem tornán, sem rajzon, sem éneken nincs "számonkérés", maga a produktum a lényeg, egy meghorgolt sapka, egy megvarrt tornazsák, vagy egy jól vagy kevésbé jól sikerült zenélés vagy hokimeccs. Nem volt álljál fel, üljél le, vegyed elő, nyissad ki a 72. oldalon. Jött egy papír, Gyuri elolvasta a jelszavát, megnyitotta a laptopon a feladatát, aztán végigpötyögte. Szülői oldalról nézve jóval lomhább volt az egész óra, nem volt brillírozás, nem voltak kunsztok, nem volt szereplés. A saját gyerekeim munkáján kívül kb. annyit láttam, hogy mit csinál a két tanító, és hogy laptopozik vagy ír a másik gyerek, néha odahívja egyik vagy másik tanárt, kérdez valamit, majd halad tovább. Láthatóan a gyerekek a laptopot sem ma látták először, sem a játékok nem voltak ismeretlenek számukra. Kényelmes a rendszer gyerekeknek, és hatalmas munkájuk van az egészben a tanároknak, hogy a feladat ott legyen, minden gyereknek a saját szintjére szabott legyen (annak is, aki két hete lépett be, és annak is, aki két hét múlva lép ki), hogy érdekes is legyen, és fejlődjenek is. Gyuriék négy évfolyamból vannak egy osztályban, igaz, hogy csak 8-an, de a világ sok helyéről, még azonos évfolyamon sem azonos tudással rendelkezik stb.

Most már -ha nem is mindent- értem, hogy miért szeretnek a gyerekeim itt suliba járni. Biggrin

6K

A 4K kijelzők már elterjedtek, a 8K a kanyarban, én most az átmenetről, a 6K-ról írnék pár szót: tegnap voltunk 6000 naposak. Szombaton este szolid, előre hozott ünneplést csaptunk (megettünk fejenként kb. 1-1 gombóc Denner saját márkás csokifagyit), mert Juca vasárnap este hazarepült egy rövid időre. (Egyébként Kató mini-szülinapját is nemrég ültük, ő február 23-án töltötte a 3500-at.)

Iskolaváltás 1. rész

Múlt alkalommal szőr mentén említettem, hogy Gyuriról és az iskolájáról írok majd bővebben is. Gyuri normál első osztályba került, a frissen jött külföldi elsősöknek idéntől nem az integrált (nyelvtanulós) osztályokban biztosítanak helyet a városban, hanem a normál első osztályban, és ott kell a többiekkel együtt megtanulniuk írni, olvasni, számolni, és németül. Gyuri tökéletesen tud írni, olvasni, számolni, "csak" németül nem beszél. Nem lenne fair, ha elhallgatnám, hogy ő a dunakeszi osztályban is "le kell kötni valamivel a figyelmét" gyerekek csoportjába tartozott, és ezzel kvázi gondot többletfeladatot okozott a tanítóknak. Amíg a többi gyerek az abc-t kezdte tanulni, vagy az 1+1=2 összeadásokkal bíbelődött, addig Gyuri unatkozott. Persze tudom, hogy neeem, de valójában de, hiszen el is mondta mindig, és becsületére váljék azt sem hallgatta el, ha emiatt másokat piszkált, firkált vagy egyéb hülyeséget csinált. Logikusnak tűnt az a gondolat a költözés után, hogy a német nyelv elsajátítása majd leköti a szabad gyökeit, így hát valahogy nem is számítottunk arra, hogy ez az elmélet a gyakorlatban mennyire nem fog működni. Gyuri kapott egy külön dobozt mindenféle játékokkal és eszközökkel, kapott egy laptopot is, amin nyelvgyakorló program volt telepítve, és heti egy órában kapott egy tanítót, aki csak vele tanult németül. Ám az integráció nem működött. A gyerekek a német abc-t tanulták, meséket hallgattak, olvasni tanultak, míg Gyuri vagy csendben elvolt, vagy a dobozából kellett valamit ügyködnie. Inkább unatkozott, mint hogy magától csináljon valamit, de a tanítónak sem volt ereje arra, hogy neki mindig külön feladatot biztosítson, és azt számon is kérje. Matekot (noha itt jóval előrébb tartottak) tudja, gyorsan megoldotta, megint csak lettek üres járatok. A némettel viszont nem nagyon haladt, hiszen a heti egy óra olyan körülmények között is nagyon kevés, hogy körülötte egész nap  németül zajlik a kommunikáció. Látható volt, hogy a felzárkózás csak zötyög. A legfőbb gond azonban a beilleszkedés hiánya volt. Gyuri finoman szólva sem egy erős testalkatú gyerek, ráadásul remekül lehet bosszantani, mindenféle piszlicsáré okkal vagy ok nélkül megpukkad. Ezeket a tulajdonságait az osztálytársak remekül ki is használták, és csak szaporodtak az eleinte kisebb, később egyre nagyobb konfliktusok. A gyerekek közti hierarchiában nem azt a helyet foglalta el, amit ha ismeri a nyelvet, elfoglalt volna. Amit magyarul egy viccel elütött volna, azon itt elbőgte magát, esetleg odacsapott a másiknak. A gyerekek közti veszekedések elharapóztak, Gyuri végül egy hatalmas karmolással jött haza, éreztük, hogy ez így nem mehet tovább. Az iskolaváltás ötlete véletlenül jött, de a lehető legjobb pillanatban. Katóék nyelvtanulós osztályából a sportszünet után 6 gyerek lépett ki, és ment normál iskolába. Gondoltunk egyet Kofával, és megkérdeztük Gyuri tanítóit, hogy mit szólnának az ötlethez, mire teljes egyetértésben helyeselték a tervet, és ők maguk kezdeményezték Gyuri áthelyezését Kató osztályába. Ez egy átmeneti időszak lesz, ahol intenzíven a nyelvet tanulják, és amikor már olyan nyelvismerettel rendelkeznek a gyerekek, hogy megállják a helyüket a normál osztályban, akkor kerülnek majd át. A két tanító külön elbúcsúzott Gyuritól, a gyerekek utolsó nap egy füzetkébe gyűjtötték jókívánságaikat, és várják vissza őt, amikor már jól beszéli a németet. Utolsó délután egy olyan kisfiúval szánkózott boldodogan és a legnagyobb egyetértésben, akivel előtte elég sokat csühölték egymást. Kapott egy adag smartiest is, meg pár apróságot, és azóta is lelkesen játszanak együtt, ha összetalálkoznak az osztálytársakkal a grundon.

 

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS