Juca blogja

Fél év Zürich

Eltelt fél év, és ha azt nem is tudjuk még mondani, hogy belaktuk az új helyet, annyit mindenképpen, hogy elkezdtük belakni, barátkozunk. Most pedig írok pár apróságot, ami tetszik, vagy bosszantó, vagy érdekes, vagy vicces, vagy... és nem utolsó sorban még eszembe is jut. Blum 3

- Egy oldalon vannak a közelekedési eszközökön az ajtók, ezért néha egészen érdekesen vannak a megállók kialakítva, hogy le lehessen szállni pl. a villamosokról. Sok tér hasonló, első időkben simán kevertem párat.

-A bölcsisek is tömegközlekedéssel közlekednek, kis tárcsával a nyakukban, az ovisok (4 éves kortól) pedig már önállóan járnak oviba.

-Mindenről informálnak, egészen olyan apró dolgokról is, hogy megbetegedtek a fák a játszótéren, ezért az elkövetkezendő időszakban lesz a régiek eltávolítása, és újak ültetése.

-Szinte minden postán (is) jön, az orvosi előjegyzett időponttól kezdve a nyári táborokról szóló információig hosszan sorolhatnám a példákat. Gyakran jelentkezni is postán kell, az internetes elérhetőségek gyerekcipőben járnak.

-Minden zöld, ezért a botanikus kert nem különösebben tud új attrakciót mutatni. Biggrin Minden kis szegletben fut a vadrózsa, borostáyn vagy szőlő, sorra virítanak a virágok, és az a szép ződ gyep! Igaz taknyom nyálam egyben az allergiám miatt, de ezt a látvánnyal nem tudok betelni még a könnyeimen át sem.

-Zürich a bankok, a technológia, a gyógyszeripar és a kutatás-fejlesztés fellagvára, ahol az egyetem előtti buszmegállóban legelnek a birkák.

-Szeretem azt a nagyon fekete humort, ami a reklámokban megnyilvánul, vagy a kerti dekorációkban. Ennek szerintem később szánok majd egy galériát, mert sokkal viccesebb látni a képeket, mint elmesélni, hogy mennyire meghökkentő egy óriásplakát, ahol egy lány sárga filctollat dug az orrába. Blum 3

-Nem akar a város "tanítani", kedves kis szobrocskák vannak a parkokban, iskolákban, jóval kevesebb a híres emberekről készült szobor, és az iskolák sem mellszobrokkal vannak tele, amiknek aztán illik tudni minden adatát, hogy ki alkotta, miből, mikor stb. Kedvencem a Siemens épülete mellett egy kislány kutyával, de nem találtam fent képet, én meg mindig csak a villamos ablakából látom a szobrot, soha nem fényképeztem még le.

-Ahol lakunk természetes, hogy az emberek köszönnek egymásnak, na de azon meglepődtem, amikor a boltos fickó rám köszönt a város másik végén, amikor Gyuriért mentem a labdaiskolába.

-Tőlünk minden háromnegyed órára van saccperkábé. Ez a közlekedésszervezés miatt van részben, mivel kb. három megállónként vannak a közlekedési csomópontok, így gyakran 2-3 átszállással jutunk el a másik végébe a városnak, és a centrumban oly lassan közlekednek a villamosok, hogy akár lehetne mellettük futni is. Cserébe általában pontosak, nagyon.

-A buszokon, trolikon (kétcsuklós trolik bibibí) az információs táblán nem csak a csatlakozást lehet látni, hanem azt is, hogy hány perc van az átszállásra.

-A posta sárga kis villanymotorokkal közlekedik. A gyerekek nagy kedvencei a postások. http://www.coopzeitung.ch/Die+Post+setzt+ganz+auf+den+E_Scooter

-Sok kicsi iskola van, hogy a gyerekek gyalog kényelmesen jussanak a suliba. Nem ritka, hogy egy busz vonalán egymás után 5-6 megálló egy-egy iskola nevét viseli.

-Nem nagyon van dugó, vagyis az a tipikus fél órán keresztül araszolós. A belvárosban gyorsabb a villamos, vonat vagy a bicikli, és ezeket használják is az emberek.

-Később kel a Nap és később is nyugszik (mint Magyarországon).

-A közlekedési eszközökön sok a reklámújság, és a bulvárújság, remek olvasmányok nyelvtanulóknak, onnan lehet pl. olyan hasznos információhoz jutni, hogy már a Lidl-ben is kapható lesz a saját termesztésű füvescigi, vagy jövőre a cikk-cakkos szemöldök lesz a menő. Biggrin

-A tavasz beálltával mindenki megy grillezni a parkokba. Lehet én vagyok lemaradva, de Dunakeszin nem láttam senkit a szabadban sütögetni, pedig nagyon jó móka.

-Vasárnap zárva tartanak a boltok.

-Vasárnap nyitva van kerületenként egy tornaterem.

-Egyik iskola körül sincs olyan kerítés, ami lakattal elzárná az iskolát a gyerekektől, az épület természetesen zárva van hétvégén, de a focipályák, kosárpályák vagy játszóterek nyitva vannak, nem ritka, hogy késő este is focizó gyerekeket látok az iskolaudvaron.

-A játszóterek környékén sincs kerítés, kivéve, ha egészen kicsiknek alakították ki, és a közelben közlekedési csomópont van.

-Nagy divat a közösségi kert, a magas modern épületek között megannyi kis kertecske van. Tőlünk nem messze pl. van egy park, amiben vannak szamarak, lovak, kecskék, tengerimalacok, és az állatokat gyerekek gondozzák, etetik, sétáltatják- fel kell íratkozni, van egy rövid tanfolyam, hogy mit is kell csinálni, aztán lehet menni bátran- a lakótelepen.

-Az újonnan jött embereknek van egy kis fogadás (apéró), amikor megmutatják a kerületet, és egy csomó hasznos dolgot is elmondanak (nyelvtanfolyamok, munkakeresés stb.).

-A moziban a film közepén szünet van. Biggrin

-Általában minden szervezett, füzetbe gyűjtve előre megkapjuk (postán) az iskolai szünetben levő táborokat, városi szabadidős vagy egyesületi sportlehetőségeket, a konzervatórium is tartott nyílt napot, a "hangszerválasztót". A jelentkezés és a befizetés is központosított.

-Minden boltban rettentő nagy a fűszerválaszték, és gyakran látok olyan gyümölcsöt vagy zöldséget, amit soha életemben nem láttam előtte. Ez a multikultiság hozadéka. Ha úgy tartja kedvem, vehetek magamnak keleties díszítésű blúzt, vagy akár szárit is.

-Az iskolai fogadóórák teljesen mások, mint otthon. Klasszikus szülői értekezleten még nem voltam, nem is tudom, hogy van-e olyan. Gyuri és Kató tanárnője rendre megragadja az alkalmat, hogy rövid üzenetben írjon a két kisebbről.

-Van egy csomó praktikus apróság, ami megkönnyíti az életet, pl. a múzeumból kifelé a kiakasztott ollóval le lehet vágni a karszalagot, az uszodában sínen van a fix hajszárító, így a gyerek magasságához lehet húzni a szárítót, vagy nem a garázsban/pincében van a csap, hanem a ház falában, és onnan lehet egy slaggal öntözni a kerti virágokat, nem kell kibűvészkedni az ablakon.

-A bosszantó dolgai ellenére kedvelem ezt a várost, a növényeivel, birkáival, bohóságaival.

 

 

 

 

Irány a sek "a".

Kitört a kéthetes tavaszi szünet, és lassan, de biztosan (majd július közepén) véget is ér ez a kicsit csonka a tanév. Kingának megvolt az utolsó fogadóórája, így mi hivatalosan már nem ülünk össze, csak majd sütizni búcsúzáskor.

Na de nem csapnék rögtön a téma közepébe, kezdem a történet elejéről. Kinga Magyarországon 8 osztályos gimiben a hatodikat kezdte, és le is tudott másfél hónapot kiköltözés előtt. Megküzdött a felvételin a bejutásért, majd a 37 fős osztály legkevésbé tanulós tagjaként búcsúzott az osztálytól. Mielőtt kiköltöztünk, mi szülők eldöntöttük, hogy semmiképpen nem fognak a gyerekeink különbözeti vizsgát tenni, indokaink zömmel elvi indokok voltak, egyrészt a költözés egyik legfontosabb motivációja az volt, hogy hátrahagyjuk a magyar oktatási rendszert, másrészt a gyerekek itt iskolába járnak, nem szotyit rágnak unalmukban naphosszat. Ja, hogy nem ugyanazt tanulják, mint a többi magyar gyerek? Hát igen, pont azt tanulják, mint a többi svájci. Csak, hogy picit jobban árnyaljam a képet, fontos megérteni a két rendszer közötti szemléleti különbséget. Búcsúzáskor közölte az iskolaigazgató, hogy amennyiben a gyerek nem tesz különbözeti vizsgákat, akkor egy évvel lejjebb kell tennie (már ha visszakerül), az pedig nem lehetséges, mert a létszám fix, és nem fér be az osztályba. Tehát, ha nem vizsgázik egy héten keresztül testnevelés kivételével minden tantárgyból (!), akkor ugrott a gimi, hiába tanul itt is matekot, németet, később természetismeretet, informatikát stb. A véleményemet nem írom le, mindenki maga alakítsa ki, hogy mit is gondol erről a hozzáállásról. Viszont az igazgató abszolút korrekt volt, tisztázta a szabályokat, tehát ha hazaköltözünk, akkor vizsgázni kell, vagy évet ismételni. Mondjuk 6 év múltán vissza kellene ülni 6-ba? Gondolom nem, de ezt nem is gondoltam át. Lol

Itt megérkezéskor be kellett csekkolni a városi "tanácshoz", ahol megkaptuk a tartózkodási engedélyünket, valamint bekerültünk a nagy regisztrációs térbe, és kb. jegyet váltottunk a központosított bürokrácia elképesztő automatizmusába (kicsit ijesztő is, de elmondhatatlanul kényelmes, hogy a legtöbb ügy elintéződik, nem nekünk kell kajtatni utána). A tartózkodási engedélyhez le kell adni az adatainkat, úgyis mint személyes adatok-> név, lakcím, gyerekek életkora, miegymás. A lakcím alapján jött az értesítés, hogy a város a gyerekeinket beiskolázta. Tehát az alapján a pár adat alapján, amit tudtak róluk, mint lakcímük, koruk, és a nem létező nyelvtudásuk. Nem kérdezték, hogy hány iskolai évük van, mit teljesítettek, van-e bármilyen tanulási nehézségük, tudják-e hogy ki volt Batsányi, vagy mi a  stroncium vegyjele. Biggrin Nem kellett különbözeti vizsgát tenniük, vagy bárminemű szintfelmérőt írniuk semmiből. Ez fontos.

Az értesítő alapján az első iskolai napon megjelentünk, ahol a tanárnő nézte Kingát pár percig, megkérdezte, hogy angolul tud-e egy keveset, mert akkor eleinte angolul tudnak majd kommunikálni. Nekem ideadta az órarendet, az iskolai naptárat év végéig, majd megkérdezte, hogy nem történt-e elírás az osztályát illetően, hiszen 5. osztályba sorolták be a lányomat. Mivel május 22-i, és a helyi szabályok szerint május 1. után született gyerekek évvesztesnek számítanak, ezért ő itt "csak" 5. osztályos lenne. A tanárnő megkérdezte, hogy milyen iskolába járt eddig, és amikor mondtam, hogy 8 osztályos gimibe, akkor mondta, hogy szerinte ez a gyerek 6-os lesz, elég érett is, de majd meglátja.

Egy hét múlva már a hatodikos könyveket hordta haza a lányunk, mert a tanárnő úgy látta, hogy hatodikban a helye. Smile Ennek azért van jelentősége, mert ezzel az "évcsípéssel" most egyből sekundar schuléba kerül majd, ha kikerül a speciális nyelvtanulós osztályból. Itt hatodik után van iskolaváltás, az elemiből átkerülnek a gyerekek a sek. schuleba még 2-3 évre, majd onnan jöhet a középiskola. Miért fontos ez? Hát azért, mert egyrészt nem érzi az "év vesztést", nincs az az érzése, hogy hatodikból őt visszaminősítették ötödikbe, másrészt így nem kell beilleszkednie a primarschule 6. osztályába, majd mindent újrakezdve a sek. schuléba 7-be, harmadrészt kapott egy + évet, ha szüksége van még tanulásra, hiszen ő egy évvel feljebb lett sorolva, mint a társai. Van a tanárnak az egyéni szabadsága, hogy mérlegelje, hol van megfelelő helyen a gyerek.

A sekundar schuleban már tanulmányi eredményeik, képességeik alapján válogatják a gyerekeket, az "a" osztály a legjobb, "b" kevésbé erős, stb. Ez nem az egész iskolai időszakra szól, át lehet kerülni másik osztályba minden további nélkül minkét irányban, amit megint nagyon jó dolognak tartok.

És felkészült Kinga a sek. "a"-ra? Nem. Hiszen nem tud olyan szinten még németül, franciát nem tanult egyetlen szót sem, és a többi tárgyból is bizonyára lesznek hiányosságai, nem is kevés. De akkor mégis hogyan küldheti a tanárnő a sek. "a"-ba? Biggrin Kérdeztük logikusan a magyar iskolai rendszerben szocializálódva. Mi sem természetesebb, hogy a képességei jók a gyereknek, és majd megtanulja, amit kell, hangzott a válasz. Ezt a bizalmat pedig megerősítik azzal, hogy kap még + német órákat, kap egy kurzust, ahol bepótolja a franciát, és ha gimibe akar menni, akkor kap segítséget a felvételihez németből mindenképpen. Mindezt "puszira", azaz nekünk nem kell érte fizetni, teperni. Megint jogos a kérdés, hogy de akkor mi a pitypangért? Azért, mert adott egy gyerek, aki a jövő tanára, orvosa, programozója, fodrásza, konduktora, táncosa, villanyszerelője vagy bármije lehet, tehát érdemes "belefeccölni" az erőforrásokat. És akkor kikerekedett végre a hosszadalmas locsifecsim, hogy itt a nagy különbség a hozzáállásban. Míg otthon annak a gyereknek van jövője, akinek a szülei kikaparják a gesztenyét, kifizetik a tanfolyamot, elviszik, megveszik, szervezik az életét, majd számos vizsgán megküzdi a magáét, itt sokkal inkább "beleinvesztálnak" a gyerekekbe, legyen az bárhonnan gyütt, mert ő a jövő GDP termelője. A különbség abban áll, hogy nem azt kell bizonyítania a gyereknek, hogy egy iskola (igen intenzív nyelvtanulással) mellett ő még képes egy magyar NAT szerint benyomni egy 8 osztályos gimi 6. osztályának sűrített tananyagát, hogy ne kelljen évet ismételnie, hanem ha van motivációja, "esze", akkor "kapja" a segítséget, a plusz/felzárkóztató órákat, hogy tovább tudjon tanulni, ahol a legjobbat tudja majd kihozni magából.

Frau S. a jó tanárok között is a legjobb, és igen nagy mázlink van , hogy őt "dobta a gép", de a másik két gyerek sem panaszkodhat a pedagógusait illetően egy percet sem. Smile

Iskolaváltás 2. rész

Gyuri bő két hete új iskolába jár, adós vagyok egy kis beszámolóval. Ma nyílt nap volt, Zürich összes általános iskolája kinyitotta kapuit, és be lehetett menni, megnézni a gyerekeket. A nyílt nap kissé más fogalom, mint Magyarországon, ugyanolyan órák voltak, mint máskor, és szülők sem hemzsegtek az iskolában, csak úgy elszórtan láttam egy-egy apukát, anyukát, ők is inkább a kisebbekhez (ovisokhoz) igyekeztek. Így viszont tényleg a mindennapi közegbe nyertem bepillantást, nagyon izgalmas volt.

Először Gyuri (első) "Musikschule" órájára ültem be. Ez az óra nem egészen megfeleltethető az ének-zenével, kicsit torna, kicsit ének, és nagyon zene, sokszor hangszeres zenét jelent. Egy kisebb tornateremnyi szobában ücsörögtek a gyerekek körben a földön, asztalok székek csak a fal mellett voltak elhelyezve. Az asztalokon kikészítve egy-egy kifestő füzet, színes ceruzákkal, a földön egy kismadár egy hatalmas kalitkában. A meséről lemaradtam, egy madárról, királyról, madarászról szólt. Kb. 13-14 elsős gyerek vett részt a foglalkozáson (normál első osztály egyik fele + Gyuri). A tanárnő is közöttük térdelt. Minden második gyereknél volt a xilofonra emlékeztető ütős hangszer, amire rá volt írva az ABC-s hang, amire fel volt hangolva a hangszer. És akkor itt jött a számomra igen megdöbbentő része az órának. A tanárnő megadta a ritmust, énekelt egy -szerintem- kacifántos dallamot és kísérte a saját hangszerén, megvolt, hogy sorban mikor melyik hangszernek kell bekapcsolódnia, kicsit eltérő ritmussal, míg a nem hangszeres gyerekek énekeltek. Amikor vége volt a dalnak, a gyerekek egyet arrébb ültek, és így tovább, egészen addig, míg körbe nem értek. A gyerekek füle nem egységesen jó, így volt olyan alkalom, amikor egészen kaotikussá vált az előadás, viszont egy-egy alkalommal kifejezetten nagyon jól sikerült a ritmus, dallam összjátéka. Ilyen ritmusgyakorlatokkal eddig csak a Concerto Budapest táboraiban találkoztam, ahová azért jóval idősebb gyerekek jártak, és zenészekkel voltak egy hétig. Megdöbbentem. A tanárnő igen türelmesen terelgette a gyerekeket vissza a széteső ritmusból, miközben ő maga énekelt, és adta az alapot. A gyerekeken látszott, hogy nem ismeretlen nekik a műfaj, gyakorlottan pakolták el a hangszereket, nem most csinálták először a performanszt. Állítólag minden mesével új dallamot tanulnak, és gyakran használnak más hangszereket is. Gyurinak minden új volt, de körülbelül a harmadik körben már tudta mi a feladat. Aztán a nagy zenélés után játszottak a rózsaszín párduc zenéjére egy székfoglalót, kaptak egy kis pecsétet, elköszönés, kézfogás, már ott sem voltak, mind kint randalírozott az udvaron. Tanárnőn láttam, hogy nézi Gyuri ritmusérzékét, hallgatja a hangját, kaptunk is egy invitálást a hétvégi hangszerválasztóra, mert így első blattra... na menjünk el. Blum 3 A Musikschule később amúgy is jelent hangszeres foglalkozást, negyedikben Kinga iskolájában fúvós hangszert kell választani. Biggrin

Ami más itt: nem írtak, nem szolmizáltak, nem kaptak jegyet, és nem volt számonkérés, nem volt egyéni produkció, sőt nem volt produkció. Együtt zenéltek -szerintem- igen nehéz dallamot.

Énekóra után Kató és Gyuri osztályába mentem, ahol meghatározhatatlan óra volt, ami az integráló osztályok sajátja. Ahogyan Gyuri nem vett részt az első két órán, mert zenéje volt, így más gyerekek meg akkor hiányoztak, amikor én voltam bent, mert nekik meg handarbeit (kézimunka) órájuk volt éppen. Összesen 5 gyerek volt az órán, belőlük kettő Kovács. Biggrin Ötükre jutott két tanító, Frau F. az osztályfőnök, és Frau H. a segítő pedagógus. Frau F. Németországból jött, Frau H. szír. Mivel Gyuri hiányzott akkor, amikor a többiek megtanulták a gyümölcsöket reggel, így vele Frau H. elvonult kicsit "gyümölcsözni", míg a többiek egy kis nyelvtant néztek Frau F-el. Majd sorra kaptak egy-egy laptopot, amin gyakorolták a gyümölcsöket, zöldségeket, és a kis nyelvtant. Frau F. folyamatosan járt köztük, javította a kiejtésüket. Aki végigfuttatta a feladatsort a laptopon (meg kellett találni, kérni kellett az "eladótól", le kellett írni stb.) az kapott egy papírt, azon is volt néhány kisebb feladat, ezeket is mind egyesével nézték át Frau F-el, nem közösen. Aztán körbe ültek és laminált képekkel zöldésegeset játszottak, ahol bizony fizetni is kellett, mégis csak Svájcban vagyunk! Gyuri is lelkesen írt, és Frau H. lelkesen rajzolgatott, mert azt már Gyuri nem akarta (ahol lehet elszabotálja a rajzolást). Majd maradt egy kis idő, és akkor lehetett választani, hogy ki mit akar csinálni, Gyuri matekozni akart (persze, hogy nem színezni), Kató meg mondatokat gyártott. Óra vége előtt pár perccel szóláncot játszottunk, német, magyar, és spanyol szavakkal, majd kézfogás, elköszönés, kis buksisimi, és már loholtak is a gyerekek. Pici szünetben a teremben fociztak szivacslabdával, Frau H-val az élen.

Az egész délelőtt igen nyugis volt, senki nem kapkodott, ha valaki hibázott, visszaugrott, kijavította. Nem loholtak, ha valaki később fejezte be a feladatot, addig a másik kapott mást. Megnéztem a gyerekeim mappáit, amikben a házifeladatok és az órai munkák vannak szépen lefűzve. Egészen megdöbbentem, hogy Kató már mennyi mindent tanult, de Gyuri is nagyon gyors Frau F. szerint. Frau H. szokott Gyurival az abc könyvben haladni, matekból pedig jóval előrébb jár, mint a korosztálya. Most már kicsit kezd összeállni a kép a fejemben, hogy milyen is itt egy tanóra, noha eddig is sokat meséltek róla. Smile

Nincs jelentés (mondjuk 8 gyerek összlétszáma esetén igen vicces is lenne), nincs fehér zokni, sőt sokszor egyenfeladat sem. Haladnak a saját tempójukban, sokat játszanak. Sem tornán, sem rajzon, sem éneken nincs "számonkérés", maga a produktum a lényeg, egy meghorgolt sapka, egy megvarrt tornazsák, vagy egy jól vagy kevésbé jól sikerült zenélés vagy hokimeccs. Nem volt álljál fel, üljél le, vegyed elő, nyissad ki a 72. oldalon. Jött egy papír, Gyuri elolvasta a jelszavát, megnyitotta a laptopon a feladatát, aztán végigpötyögte. Szülői oldalról nézve jóval lomhább volt az egész óra, nem volt brillírozás, nem voltak kunsztok, nem volt szereplés. A saját gyerekeim munkáján kívül kb. annyit láttam, hogy mit csinál a két tanító, és hogy laptopozik vagy ír a másik gyerek, néha odahívja egyik vagy másik tanárt, kérdez valamit, majd halad tovább. Láthatóan a gyerekek a laptopot sem ma látták először, sem a játékok nem voltak ismeretlenek számukra. Kényelmes a rendszer gyerekeknek, és hatalmas munkájuk van az egészben a tanároknak, hogy a feladat ott legyen, minden gyereknek a saját szintjére szabott legyen (annak is, aki két hete lépett be, és annak is, aki két hét múlva lép ki), hogy érdekes is legyen, és fejlődjenek is. Gyuriék négy évfolyamból vannak egy osztályban, igaz, hogy csak 8-an, de a világ sok helyéről, még azonos évfolyamon sem azonos tudással rendelkezik stb.

Most már -ha nem is mindent- értem, hogy miért szeretnek a gyerekeim itt suliba járni. Biggrin

Oldalak

Subscribe to RSS - Juca blogja