Irány a sek "a".

Kitört a kéthetes tavaszi szünet, és lassan, de biztosan (majd július közepén) véget is ér ez a kicsit csonka a tanév. Kingának megvolt az utolsó fogadóórája, így mi hivatalosan már nem ülünk össze, csak majd sütizni búcsúzáskor.

Na de nem csapnék rögtön a téma közepébe, kezdem a történet elejéről. Kinga Magyarországon 8 osztályos gimiben a hatodikat kezdte, és le is tudott másfél hónapot kiköltözés előtt. Megküzdött a felvételin a bejutásért, majd a 37 fős osztály legkevésbé tanulós tagjaként búcsúzott az osztálytól. Mielőtt kiköltöztünk, mi szülők eldöntöttük, hogy semmiképpen nem fognak a gyerekeink különbözeti vizsgát tenni, indokaink zömmel elvi indokok voltak, egyrészt a költözés egyik legfontosabb motivációja az volt, hogy hátrahagyjuk a magyar oktatási rendszert, másrészt a gyerekek itt iskolába járnak, nem szotyit rágnak unalmukban naphosszat. Ja, hogy nem ugyanazt tanulják, mint a többi magyar gyerek? Hát igen, pont azt tanulják, mint a többi svájci. Csak, hogy picit jobban árnyaljam a képet, fontos megérteni a két rendszer közötti szemléleti különbséget. Búcsúzáskor közölte az iskolaigazgató, hogy amennyiben a gyerek nem tesz különbözeti vizsgákat, akkor egy évvel lejjebb kell tennie (már ha visszakerül), az pedig nem lehetséges, mert a létszám fix, és nem fér be az osztályba. Tehát, ha nem vizsgázik egy héten keresztül testnevelés kivételével minden tantárgyból (!), akkor ugrott a gimi, hiába tanul itt is matekot, németet, később természetismeretet, informatikát stb. A véleményemet nem írom le, mindenki maga alakítsa ki, hogy mit is gondol erről a hozzáállásról. Viszont az igazgató abszolút korrekt volt, tisztázta a szabályokat, tehát ha hazaköltözünk, akkor vizsgázni kell, vagy évet ismételni. Mondjuk 6 év múltán vissza kellene ülni 6-ba? Gondolom nem, de ezt nem is gondoltam át. Lol

Itt megérkezéskor be kellett csekkolni a városi "tanácshoz", ahol megkaptuk a tartózkodási engedélyünket, valamint bekerültünk a nagy regisztrációs térbe, és kb. jegyet váltottunk a központosított bürokrácia elképesztő automatizmusába (kicsit ijesztő is, de elmondhatatlanul kényelmes, hogy a legtöbb ügy elintéződik, nem nekünk kell kajtatni utána). A tartózkodási engedélyhez le kell adni az adatainkat, úgyis mint személyes adatok-> név, lakcím, gyerekek életkora, miegymás. A lakcím alapján jött az értesítés, hogy a város a gyerekeinket beiskolázta. Tehát az alapján a pár adat alapján, amit tudtak róluk, mint lakcímük, koruk, és a nem létező nyelvtudásuk. Nem kérdezték, hogy hány iskolai évük van, mit teljesítettek, van-e bármilyen tanulási nehézségük, tudják-e hogy ki volt Batsányi, vagy mi a  stroncium vegyjele. Biggrin Nem kellett különbözeti vizsgát tenniük, vagy bárminemű szintfelmérőt írniuk semmiből. Ez fontos.

Az értesítő alapján az első iskolai napon megjelentünk, ahol a tanárnő nézte Kingát pár percig, megkérdezte, hogy angolul tud-e egy keveset, mert akkor eleinte angolul tudnak majd kommunikálni. Nekem ideadta az órarendet, az iskolai naptárat év végéig, majd megkérdezte, hogy nem történt-e elírás az osztályát illetően, hiszen 5. osztályba sorolták be a lányomat. Mivel május 22-i, és a helyi szabályok szerint május 1. után született gyerekek évvesztesnek számítanak, ezért ő itt "csak" 5. osztályos lenne. A tanárnő megkérdezte, hogy milyen iskolába járt eddig, és amikor mondtam, hogy 8 osztályos gimibe, akkor mondta, hogy szerinte ez a gyerek 6-os lesz, elég érett is, de majd meglátja.

Egy hét múlva már a hatodikos könyveket hordta haza a lányunk, mert a tanárnő úgy látta, hogy hatodikban a helye. Smile Ennek azért van jelentősége, mert ezzel az "évcsípéssel" most egyből sekundar schuléba kerül majd, ha kikerül a speciális nyelvtanulós osztályból. Itt hatodik után van iskolaváltás, az elemiből átkerülnek a gyerekek a sek. schuleba még 2-3 évre, majd onnan jöhet a középiskola. Miért fontos ez? Hát azért, mert egyrészt nem érzi az "év vesztést", nincs az az érzése, hogy hatodikból őt visszaminősítették ötödikbe, másrészt így nem kell beilleszkednie a primarschule 6. osztályába, majd mindent újrakezdve a sek. schuléba 7-be, harmadrészt kapott egy + évet, ha szüksége van még tanulásra, hiszen ő egy évvel feljebb lett sorolva, mint a társai. Van a tanárnak az egyéni szabadsága, hogy mérlegelje, hol van megfelelő helyen a gyerek.

A sekundar schuleban már tanulmányi eredményeik, képességeik alapján válogatják a gyerekeket, az "a" osztály a legjobb, "b" kevésbé erős, stb. Ez nem az egész iskolai időszakra szól, át lehet kerülni másik osztályba minden további nélkül minkét irányban, amit megint nagyon jó dolognak tartok.

És felkészült Kinga a sek. "a"-ra? Nem. Hiszen nem tud olyan szinten még németül, franciát nem tanult egyetlen szót sem, és a többi tárgyból is bizonyára lesznek hiányosságai, nem is kevés. De akkor mégis hogyan küldheti a tanárnő a sek. "a"-ba? Biggrin Kérdeztük logikusan a magyar iskolai rendszerben szocializálódva. Mi sem természetesebb, hogy a képességei jók a gyereknek, és majd megtanulja, amit kell, hangzott a válasz. Ezt a bizalmat pedig megerősítik azzal, hogy kap még + német órákat, kap egy kurzust, ahol bepótolja a franciát, és ha gimibe akar menni, akkor kap segítséget a felvételihez németből mindenképpen. Mindezt "puszira", azaz nekünk nem kell érte fizetni, teperni. Megint jogos a kérdés, hogy de akkor mi a pitypangért? Azért, mert adott egy gyerek, aki a jövő tanára, orvosa, programozója, fodrásza, konduktora, táncosa, villanyszerelője vagy bármije lehet, tehát érdemes "belefeccölni" az erőforrásokat. És akkor kikerekedett végre a hosszadalmas locsifecsim, hogy itt a nagy különbség a hozzáállásban. Míg otthon annak a gyereknek van jövője, akinek a szülei kikaparják a gesztenyét, kifizetik a tanfolyamot, elviszik, megveszik, szervezik az életét, majd számos vizsgán megküzdi a magáét, itt sokkal inkább "beleinvesztálnak" a gyerekekbe, legyen az bárhonnan gyütt, mert ő a jövő GDP termelője. A különbség abban áll, hogy nem azt kell bizonyítania a gyereknek, hogy egy iskola (igen intenzív nyelvtanulással) mellett ő még képes egy magyar NAT szerint benyomni egy 8 osztályos gimi 6. osztályának sűrített tananyagát, hogy ne kelljen évet ismételnie, hanem ha van motivációja, "esze", akkor "kapja" a segítséget, a plusz/felzárkóztató órákat, hogy tovább tudjon tanulni, ahol a legjobbat tudja majd kihozni magából.

Frau S. a jó tanárok között is a legjobb, és igen nagy mázlink van , hogy őt "dobta a gép", de a másik két gyerek sem panaszkodhat a pedagógusait illetően egy percet sem. Smile