Iskolaváltás 1. rész

Múlt alkalommal szőr mentén említettem, hogy Gyuriról és az iskolájáról írok majd bővebben is. Gyuri normál első osztályba került, a frissen jött külföldi elsősöknek idéntől nem az integrált (nyelvtanulós) osztályokban biztosítanak helyet a városban, hanem a normál első osztályban, és ott kell a többiekkel együtt megtanulniuk írni, olvasni, számolni, és németül. Gyuri tökéletesen tud írni, olvasni, számolni, "csak" németül nem beszél. Nem lenne fair, ha elhallgatnám, hogy ő a dunakeszi osztályban is "le kell kötni valamivel a figyelmét" gyerekek csoportjába tartozott, és ezzel kvázi gondot többletfeladatot okozott a tanítóknak. Amíg a többi gyerek az abc-t kezdte tanulni, vagy az 1+1=2 összeadásokkal bíbelődött, addig Gyuri unatkozott. Persze tudom, hogy neeem, de valójában de, hiszen el is mondta mindig, és becsületére váljék azt sem hallgatta el, ha emiatt másokat piszkált, firkált vagy egyéb hülyeséget csinált. Logikusnak tűnt az a gondolat a költözés után, hogy a német nyelv elsajátítása majd leköti a szabad gyökeit, így hát valahogy nem is számítottunk arra, hogy ez az elmélet a gyakorlatban mennyire nem fog működni. Gyuri kapott egy külön dobozt mindenféle játékokkal és eszközökkel, kapott egy laptopot is, amin nyelvgyakorló program volt telepítve, és heti egy órában kapott egy tanítót, aki csak vele tanult németül. Ám az integráció nem működött. A gyerekek a német abc-t tanulták, meséket hallgattak, olvasni tanultak, míg Gyuri vagy csendben elvolt, vagy a dobozából kellett valamit ügyködnie. Inkább unatkozott, mint hogy magától csináljon valamit, de a tanítónak sem volt ereje arra, hogy neki mindig külön feladatot biztosítson, és azt számon is kérje. Matekot (noha itt jóval előrébb tartottak) tudja, gyorsan megoldotta, megint csak lettek üres járatok. A némettel viszont nem nagyon haladt, hiszen a heti egy óra olyan körülmények között is nagyon kevés, hogy körülötte egész nap  németül zajlik a kommunikáció. Látható volt, hogy a felzárkózás csak zötyög. A legfőbb gond azonban a beilleszkedés hiánya volt. Gyuri finoman szólva sem egy erős testalkatú gyerek, ráadásul remekül lehet bosszantani, mindenféle piszlicsáré okkal vagy ok nélkül megpukkad. Ezeket a tulajdonságait az osztálytársak remekül ki is használták, és csak szaporodtak az eleinte kisebb, később egyre nagyobb konfliktusok. A gyerekek közti hierarchiában nem azt a helyet foglalta el, amit ha ismeri a nyelvet, elfoglalt volna. Amit magyarul egy viccel elütött volna, azon itt elbőgte magát, esetleg odacsapott a másiknak. A gyerekek közti veszekedések elharapóztak, Gyuri végül egy hatalmas karmolással jött haza, éreztük, hogy ez így nem mehet tovább. Az iskolaváltás ötlete véletlenül jött, de a lehető legjobb pillanatban. Katóék nyelvtanulós osztályából a sportszünet után 6 gyerek lépett ki, és ment normál iskolába. Gondoltunk egyet Kofával, és megkérdeztük Gyuri tanítóit, hogy mit szólnának az ötlethez, mire teljes egyetértésben helyeselték a tervet, és ők maguk kezdeményezték Gyuri áthelyezését Kató osztályába. Ez egy átmeneti időszak lesz, ahol intenzíven a nyelvet tanulják, és amikor már olyan nyelvismerettel rendelkeznek a gyerekek, hogy megállják a helyüket a normál osztályban, akkor kerülnek majd át. A két tanító külön elbúcsúzott Gyuritól, a gyerekek utolsó nap egy füzetkébe gyűjtötték jókívánságaikat, és várják vissza őt, amikor már jól beszéli a németet. Utolsó délután egy olyan kisfiúval szánkózott boldodogan és a legnagyobb egyetértésben, akivel előtte elég sokat csühölték egymást. Kapott egy adag smartiest is, meg pár apróságot, és azóta is lelkesen játszanak együtt, ha összetalálkoznak az osztálytársakkal a grundon.