10

Submitted by kofa on Sun, 10/09/2011 - 22:36

Csütörtökön volt tíz éve, hogy megnéztük a Kövekkel a zsebében című darabot, és semmit sem fogtunk belőle. Két szereplő volt, meleg volt a nézőtéren, és mi leginkább egymás kezének szorongatásával voltunk elfoglalva.

Szerettük volna méltón megünnepelni. Ebből annyi lett, hogy szerdán este sikerült meglépni egy kis sétára és vacsorára, amíg Betti vigyázott a gyerekekre. Szabit vettem ki csütörtök-péntekre, de a csütörtök fele áldozatul esett Kinga előző kakifrászának (talán két hete történt: én vittem oviba, ahol elkéredzkedett WC-re, de a kaki nem jött ki; attól tartva, hogy megint bentszorul, hazavittem, kicsit otthon maradtam, aztán rohantam munka előtt Óbudára átvenni a Kakaókoncert jegyeket, így elveszítve egy délelőttöt, amit a most csütörtöki szabiból kellett pótolni a munkahelyen). A maradék szabit és a szombat-vasárnapra tervezett osztálykirándulást pedig az immár egy hete tartó (szerencsére nem túl erős, lábról leverős, de cserében meglehetősen ragaszkodó természetű) fosós-hányós "menesztette füstbe". (Kató kezdte még szombaton, összehányva az autót Marcsi mamától hazafelé jövet. Utána jobban lett, vasárnap semmi baja sem volt, így betudtuk a kombinálva megtartott, az elmúlt majd' három hónap alatt "felgyűlt" szülinapok kombinált  megünneplésének - képek majd jönnek. Hétfőn-kedden minden rendben volt, aztán szerdára virradóra éjjel kettőkor lehányta a falat az ágyában, csütörtökön hajnali 4-kor Kinga következett a borsóval, ha nem is a falra; Kinga már nagyjából rendben, Katónak szegénynek már sebes a popsija a sok kakától.)

Mindeközben Gyuri továbbra is "intenzív élmény": mindenhová felmászik, mindent a földre ránt; veszélyérzete nulla, hintázik a kisszéken, egyáltalán nem reagál semmilyen rászólásra. A "nem szabad" eredménye egy pajkos pillantás, majd vigyorgós folytatás, ideges szülő.

Hát így vagyunk, viharverten, humorfogytán, fáradtan. De majd elmúlik a kórság, Gyuri növeszt agyat, és jön még happy a hupa után. Tíz év múlva a fentiekre már biztos nem fogunk panaszkodni. Csak az ízületeinkre...