Eltelt fél év, és ha azt nem is tudjuk még mondani, hogy belaktuk az új helyet, annyit mindenképpen, hogy elkezdtük belakni, barátkozunk. Most pedig írok pár apróságot, ami tetszik, vagy bosszantó, vagy érdekes, vagy vicces, vagy... és nem utolsó sorban még eszembe is jut. :-P

- Egy oldalon vannak a közelekedési eszközökön az ajtók, ezért néha egészen érdekesen vannak a megállók kialakítva, hogy le lehessen szállni pl. a villamosokról. Sok tér hasonló, első időkben simán kevertem párat.

-A bölcsisek is tömegközlekedéssel közlekednek, kis tárcsával a nyakukban, az ovisok (4 éves kortól) pedig már önállóan járnak oviba.

-Mindenről informálnak, egészen olyan apró dolgokról is, hogy megbetegedtek a fák a játszótéren, ezért az elkövetkezendő időszakban lesz a régiek eltávolítása, és újak ültetése.

-Szinte minden postán (is) jön, az orvosi előjegyzett időponttól kezdve a nyári táborokról szóló információig hosszan sorolhatnám a példákat. Gyakran jelentkezni is postán kell, az internetes elérhetőségek gyerekcipőben járnak.

-Minden zöld, ezért a botanikus kert nem különösebben tud új attrakciót mutatni. :-D Minden kis szegletben fut a vadrózsa, borostáyn vagy szőlő, sorra virítanak a virágok, és az a szép ződ gyep! Igaz taknyom nyálam egyben az allergiám miatt, de ezt a látvánnyal nem tudok betelni még a könnyeimen át sem.

-Zürich a bankok, a technológia, a gyógyszeripar és a kutatás-fejlesztés fellagvára, ahol az egyetem előtti buszmegállóban legelnek a birkák.

-Szeretem azt a nagyon fekete humort, ami a reklámokban megnyilvánul, vagy a kerti dekorációkban. Ennek szerintem később szánok majd egy galériát, mert sokkal viccesebb látni a képeket, mint elmesélni, hogy mennyire meghökkentő egy óriásplakát, ahol egy lány sárga filctollat dug az orrába. :-P

-Nem akar a város "tanítani", kedves kis szobrocskák vannak a parkokban, iskolákban, jóval kevesebb a híres emberekről készült szobor, és az iskolák sem mellszobrokkal vannak tele, amiknek aztán illik tudni minden adatát, hogy ki alkotta, miből, mikor stb. Kedvencem a Siemens épülete mellett egy kislány kutyával, de nem találtam fent képet, én meg mindig csak a villamos ablakából látom a szobrot, soha nem fényképeztem még le.

-Ahol lakunk természetes, hogy az emberek köszönnek egymásnak, na de azon meglepődtem, amikor a boltos fickó rám köszönt a város másik végén, amikor Gyuriért mentem a labdaiskolába.

-Tőlünk minden háromnegyed órára van saccperkábé. Ez a közlekedésszervezés miatt van részben, mivel kb. három megállónként vannak a közlekedési csomópontok, így gyakran 2-3 átszállással jutunk el a másik végébe a városnak, és a centrumban oly lassan közlekednek a villamosok, hogy akár lehetne mellettük futni is. Cserébe általában pontosak, nagyon.

-A buszokon, trolikon (kétcsuklós trolik bibibí) az információs táblán nem csak a csatlakozást lehet látni, hanem azt is, hogy hány perc van az átszállásra.

-A posta sárga kis villanymotorokkal közlekedik. A gyerekek nagy kedvencei a postások. http://www.coopzeitung.ch/Die+Post+setzt+ganz+auf+den+E_Scooter

-Sok kicsi iskola van, hogy a gyerekek gyalog kényelmesen jussanak a suliba. Nem ritka, hogy egy busz vonalán egymás után 5-6 megálló egy-egy iskola nevét viseli.

-Nem nagyon van dugó, vagyis az a tipikus fél órán keresztül araszolós. A belvárosban gyorsabb a villamos, vonat vagy a bicikli, és ezeket használják is az emberek.

-Később kel a Nap és később is nyugszik (mint Magyarországon).

-A közlekedési eszközökön sok a reklámújság, és a bulvárújság, remek olvasmányok nyelvtanulóknak, onnan lehet pl. olyan hasznos információhoz jutni, hogy már a Lidl-ben is kapható lesz a saját termesztésű füvescigi, vagy jövőre a cikk-cakkos szemöldök lesz a menő. :-D

-A tavasz beálltával mindenki megy grillezni a parkokba. Lehet én vagyok lemaradva, de Dunakeszin nem láttam senkit a szabadban sütögetni, pedig nagyon jó móka.

-Vasárnap zárva tartanak a boltok.

-Vasárnap nyitva van kerületenként egy tornaterem.

-Egyik iskola körül sincs olyan kerítés, ami lakattal elzárná az iskolát a gyerekektől, az épület természetesen zárva van hétvégén, de a focipályák, kosárpályák vagy játszóterek nyitva vannak, nem ritka, hogy késő este is focizó gyerekeket látok az iskolaudvaron.

-A játszóterek környékén sincs kerítés, kivéve, ha egészen kicsiknek alakították ki, és a közelben közlekedési csomópont van.

-Nagy divat a közösségi kert, a magas modern épületek között megannyi kis kertecske van. Tőlünk nem messze pl. van egy park, amiben vannak szamarak, lovak, kecskék, tengerimalacok, és az állatokat gyerekek gondozzák, etetik, sétáltatják- fel kell íratkozni, van egy rövid tanfolyam, hogy mit is kell csinálni, aztán lehet menni bátran- a lakótelepen.

-Az újonnan jött embereknek van egy kis fogadás (apéró), amikor megmutatják a kerületet, és egy csomó hasznos dolgot is elmondanak (nyelvtanfolyamok, munkakeresés stb.).

-A moziban a film közepén szünet van. :-D

-Általában minden szervezett, füzetbe gyűjtve előre megkapjuk (postán) az iskolai szünetben levő táborokat, városi szabadidős vagy egyesületi sportlehetőségeket, a konzervatórium is tartott nyílt napot, a "hangszerválasztót". A jelentkezés és a befizetés is központosított.

-Minden boltban rettentő nagy a fűszerválaszték, és gyakran látok olyan gyümölcsöt vagy zöldséget, amit soha életemben nem láttam előtte. Ez a multikultiság hozadéka. Ha úgy tartja kedvem, vehetek magamnak keleties díszítésű blúzt, vagy akár szárit is.

-Az iskolai fogadóórák teljesen mások, mint otthon. Klasszikus szülői értekezleten még nem voltam, nem is tudom, hogy van-e olyan. Gyuri és Kató tanárnője rendre megragadja az alkalmat, hogy rövid üzenetben írjon a két kisebbről.

-Van egy csomó praktikus apróság, ami megkönnyíti az életet, pl. a múzeumból kifelé a kiakasztott ollóval le lehet vágni a karszalagot, az uszodában sínen van a fix hajszárító, így a gyerek magasságához lehet húzni a szárítót, vagy nem a garázsban/pincében van a csap, hanem a ház falában, és onnan lehet egy slaggal öntözni a kerti virágokat, nem kell kibűvészkedni az ablakon.

-A bosszantó dolgai ellenére kedvelem ezt a várost, a növényeivel, birkáival, bohóságaival.

Zürichben régen is szigorú törvények szabályozták a munkarendet. Télen napnyugtáig tartott a munkaidő, de nyáron az esti 6-os harangszó jelezte a végét. A munkaidőt követő, napfényen tölthető szabadidő beköszöntét ünnepli a Sechseläuten (a helyi dialektusban: Sächsilüüte), a céhek hagyományos felvonulása, amely napjainkban már az egykori viseletek bemutatását és a Zürichben élő bevándorlók felvonulását is magában foglalja. Egyben tavaszünnep, ilyenkor égetik el máglyán a Böögg névre hallgató, hóembert formáló bábut - a máglya meggyújtásától a petárdákkal telerakott fej felrobbanásáig eltelő idő pedig a nyári időjárás előrejelzésének eszköze.

Képek, illetve a Google által automatikusan összerakott kis videó, valamint a Böögg felrobbanása alább.

https://photos.kovacs-telekes.org/Events/Sechselaute-2018-04-15/