Egy év

Submitted by kofa on Sun, 10/21/2018 - 19:48

Pár nappal megkésve, de röviden megemlékezem: 1 éve, hogy Svájcba jöttem (és 3 héttel később megjött a család is, de arról biztos ír majd Juca). Az első időkben egy minden hangulatot nélkülöző, egyszobás bútorozott lakásban laktam, a fő feladat (a munka felvétele mellett) a lakás megtalálása volt, ahol majd lakhatunk. Erről sok horrortörténetet hallottunk, így még inkább értékelni tudjuk azt a hatalmas szerencsét, hogy az első megnézett lakást megkaptuk. Ennek története, hogy eredetileg a szomszéd lépcsőházban lakó magyar párnak (F-éknek) ajánlotta fel a bérbeadó, hogy ez picit nagyobb, költözzenek át a jelenlegi lakásukból, de ők inkább maradtak - ellenben szóltak a két sarokkal odébb lakó T-éknek, akiknek szintén nem kellett, de a férj a kollégám, és így szólt nekem. :) Második itt töltött estémen eljöttem megnézni a lakást, beszéltem a bérbeadóval, aki azt mondta, neki elég garancia, hogy F úr ismerőse vagyok, eltekint a hosszas háttér-ellenőrzéstől, nem kell pályázat stb., és elég egy havi kaució 3 helyett. F úrral sűrűn pislogtunk egymásra, lévén, hogy 10 perccel korábban találkoztunk először... Aztán sok körben, de lassan berendeztük a lakást (az első napokban T-ék felfújható matracain aludtunk, és egy másik kollégám is segédkezett villanyszereléssel és pár összecsukható székkel; a helyi IKEA-val bensőséges, ám konfliktusoktól nem mentes kapcsolatot alakítottunk ki). Mostanra már pár lakásdíszünk is van, és egy rakat képkeret várja, hogy végre fotókkal töltsük meg őket (ez itt állandó terv volt otthon, de most *tényleg* falra kerülnek előbb-utóbb). A folytatásról részletekben már olvashattatok; a legutóbbi fejlemények: Kinga ezt a tanévet már normál iskolában kezdte (és németről tanulja az angolt meg a franciát, ami elég kemény), Kató és Gyuri pedig keddtől, a szünet után kerülnek normál osztályba (Gyuri ugye vissza, mert ő ott kezdett, csak elment kicsit németezni az integráló osztályba).

Németül sajna egy kicsit sem tanultam meg. :-(

Subscribe to