Kovács & Telekes & Co.

Új fogamzásgátlási módszer mellékhatások nélkül :-)

A természetes családtervezés kiegészítéseként ajánlom mindenkinek figyelmébe az egyik legújabb módszert.  Elterjedésében  szerepet játszhat, hogy ez a családtervezési megoldás nem terheli egyik fél hormonrendszerét sem, ingyenes, könnyen elsajátítható, és bárki alkalmazhatja minden tiltás és megkötés nélkül. :D

Éjszakák

Múltkoriban elkeseregtem, hogy milyenek az éjszakáink, és mennyire zombee vagyok. Jöttek is a praktikusnál parktikusabb együttérző kommentek, hogy ne ijedjek meg nem vagyok egyedül. Sajnos practical guide-ot nem mellékelt senki a probélma megodása érdekében, pedig kíváncsi lettem volna a titkos receptre. Hát magad uram, ha szolgád nincs alapon gondoltam valamit kiókumálok. Módszer alá Juca: Először is kitűztem a célt, miszerint egy hónapon belül ilyen porontyot akarok látni éjjel -> Másodszor elővettem Türannoszaurusz Rexona mivoltomat, és bekeményítettem. Minden egyes felriadásnál, és jajszónál megfordultam a másik oldalamra. Mint a Piroska és a farkasban a "nagymama", bőszen mondogattam: csak, hogy jobban halljalak. Kómotosan kikecmeregtem az ágyból, ha a jelzés kezdett erőteljesebb fokozatba váltani. A szobába lépvén kemény elhatározással éheztetni kezdtem a gyermeket, és hátdörgöléssel alvásra bírtam. A kezdeti ellenállást (vad rugó és keserves ding ding bőgés) lassú ellazulás, halk hüppögés, majd takaróvégcuppogás követte, aztán jött a szundibundi. Kinga esetében a szóbeli felszólítás, helyzetértékelés, és okszerű meggyőzés nem működött, annak ellenére, hogy minden 1,21. szakkönyv ezt javasolja, így kénytelen voltam finommechanikus tettre vetemedni (hátdörzsi). Első éjjel két evéssel, és 5 hátdörgöléses meditációval megúsztuk, ami mintegy 70 percet jelentett összességében az éjjelemből, ebből zok- és jajszó kb. 10 perc volt. Második éjjel is hasonló volt a tendencia, azzal a különbséggel, hogy már csak egy kajálást kellett beiktatni. Harmadik éjjel szintén egy kajálás volt hajnalban, és a kisasszony utána nyugodtan hortyogott reggelig, mintegy három megriadással, és hátmasszázzsal. Negyedik éjjel már a kajálásig sem nagyon ébredt, akkor magától visszaaludt. (Itt azonban kajáláskor én még 3/4 óráig hátvakarással győzködtem, hogy ÁÁÁ nem is éhes. Ő nyert, az volt , utána viszont jött a szunya.) Ma éjjel egyszer keltünk, gyors evészet, majd alvás fél nyolcig. :D Azt hiszem a nehezén túl vagyunk, most már csak ezt az egy kajálást kell kitolni, valamelyik irányba. Konzekvencia a módszerrel kapcsolatban: zseniális, és működőképes, ugyankkor a módszer kitalálója a saját gyerekén kívül más tesztalanyt nem alkalmazott, azok működési mechanizmusára a módszer alkalmazása során nem vállal garanciát. A végeredmény hatása az anyára (kicsit zilált külcsín, túlaludt szemek, görögdinnyényi keblek) mindenképpen pozitív!

Hiánypótlás

Ma volt a temetés. Szomorúság tölt el, hogy nem látom többet, de hiszem a feltámadást (konokul, mint ahogyan ő konokul nem, majd meglátjuk melyikünknek lesz igaza ) és remélem még iszunk egy fröccsöt a mennyben. A búcsúztató korrekt volt, de van néhány dolog, amit nem említett senki. A teljesség igénye nélkül: Gyerekként biciklis (úszós, és korizós) antitalentum voltam. A két nagyapám felváltva igyekezett megtanítani, fával loholva mögöttem. Azt hiszem ők jobban örültek neki, mikor végre egy egész kört sikerült egyedül megtennem pótkerekek nélkül. Mindketten részesítettek elsősegélyben pár alkalommal, mikor bicóval akkorát zúgtam, mint egy ólajtó. Apai nagyapám akkora ragacsot tett a térdemre az egyik esésem után, hogy utána kész művészet volt úgy leválasztani, hogy ne nyúzza le a bőrt a lábamról az irhagyilkos leukloplast (ami egyébként a szupertitkos fiókban leledzett, és sterilnek a legnagyobb jóindulattal sem mondhattuk volna). Cserépváralján papa mindig beszervezte a kaptárkőnézést. Nekem viszont a búcsú, Edit, Kati és a szomszéd gyerekek sokkal érdekesebbek voltak, így nem emlékszem, hogy valaha is megnéztem volna a kaptárkövet. Majd nyáron... Papának ugyan volt jogsija, de olyan "finoman" fogta a sebváltót, hogy a kezében maradt. Viszont a Trabi gyertyáját mindig neki kellett rendbe tennie. Mitfahrernek tökéletes volt, már szállóigévé vált a nem lesz ennek jó vége édeském.... Némi kézifékbennragadás után kicsit pihentetnünk kellett a Trabit az autópálya kapaszkodósávjában. Persze mami szerint a BMW és Ódi vezetők lenézik a Trabikat, és azért dudálnak. (Arról szó sem lehet, hogy azért mert a Trabi 60-al pöfög belső sávban ...) Papa a nőiruha vásárlásban is perfekt volt. Egyszerűen és határozottan közölte az utasítást: melltartó kell. Mekkora. Két tenyerét mutatta, hát ekkora. Papa lelkesen megsimogatott, én viszont nyávogtam, mert olyan erősek voltak a kezei, csontropogtatóak. Mindig próbált finoman cirógatni. Nem állítom, hogy sikerült, de gyakorolt. Kovácsként rengeteg lovat patkolt. Néhányszor végig is néztem. Egyszer úgy gondolta megszeretteti velem a lovat. Olyan békés volt az a jószág, már-már bárgyú, viszont nagyon magas, és imbolygó. A lószeretet részemről megmaradt plátói. Vadászatból hazatérve, ha hozott nyulat, kacsát, fácánt (tást) mi kaptunk egy tollat vagy nyúlfarkat. Volt, hogy kivitt a fácánneveldébe, és simogathattunk fácánpipit. Míg a nagymamák turiznak, papa a méh(es)be járt vasakért. Mindegyik darab jó lesz egyszer valamire. Ha másra nem, hát arra, hogy általános iskolában mindig mi nyertük a vasgyűjtő versenyt, úgy hogy az elvitt vasak hiánya fel sem tűnt a vasrengetegben. Nyári melóm alkalmával (tárcsákat martam és reszeltem apunak, hogy ősszel beújítsak pár hódítóbódító szerkóval a "munkabéremből") papa mindig eszkábált nekem célgépet. Sőt szerelt nekem bicajt (bár kerékpárral mai napig nem vállalok be 10 foknál meredekebb lejtőt vagy 45 foknál élesebb kanyart, mivel tudásom megakadt egy hároméves kölyök cangaképességeinél). A drót olyan, mint másnak a Windex. Szemüvegszárat rögzíteni, szódásszatyorfület stabilizálni, virágkötészethez elengedhetetlen egy darabka drót, csak, hogy a legfontosabb dolgokat említsem. A bogácsi strandon mindig engem kapott el egy fröccsre vagy egy sörre. Becsíptünk. Én azért mert nem szoktam az alkoholt, ő azért, mert a melegvíz és a nyári hő megtette hatását. Papa sapekján a bigyót mindig irigyeltem. Sőt a hátán is volt egy bigyó, néha megengedte, hogy csavargassuk. Az ágyán lehetett ugrálni, és mindenki oda akart letelepedni. Ezért úgy nézett ki, mint a Hold felszíne. ..... Nem volt a szavak embere, a gyerekekkel is "szögletes" volt, viszont nagyon szeretett minket. A maga módján. Én is nagyon szerettem. A magam módján. :D