Horvátország - Sukosan

Sukosanban szálltunk meg; a ház kb. 100 méterre volt a tengertől. A strand ingyenes, de köves. Ide csak a kis akciókamerát vittük.

Horvátország - bevezető

Hosszas válogatás és egy gigantikus Google táblázat létrehozása után (Zsófi már a függőség jeleit mutatta, de több éjszakás munkáját végül Marci huszárvágással döntéssé redukálta) elindultunk Horvátországba. Zsófiék korábban indultak, mi később, de arra nem számítottunk, hogy a pár órával későbbi indulásból fél nappal későbbi érkezés lesz (délelőtt 10-kor indultunk, éjjel 11-kor értünk oda).

Teszünk egy kis kitérőt Doték balatonakali nyaralója felé (némi Angliából rendelt fotóscuccot "kellett" felvenni), így a Balaton északi partján szöttyögünk a gyors autópálya helyett. Vezetés közben eszembe jut, hogy a személyimet otthon hagytam, de igyekszem megnyugtatni magam, hogy a jogsival is megteszi. Ami igaz is - Magyarországon, de a net szerint a határon nem engednének át vele. Gyors telefon Zözöéknek, mint gyakorlott horvátországi nyaralóknak, akik ezt megerősítik (és csendesen megjegyezik, velük ilyen, hogy, hogy nem, még nem fordult elő). Pánikhívás Zsófiéknak. Jön az ötlet: ugorjunk be a keszthelyi okmányirodába, csináltassak ideiglenes személyit, az érvényes külföldön is. Így is teszünk, bejelentem, hogy elhagytam a személyim, igazolom magam a jogsival, igényelek új iratot, kapok egy paksaméta papírt. Kérdezem, ezeket elfogadják-e a határon. Nem, oda ideiglenes személyi kell, de azt nem fogok kapni, mert van jogsim, tehát van mivel igazolnom magam. Jó, izé, elhagytam a jogsim is. Az nem jó, most igazoltam magam vele, de ha elhagyom, ugyan adhatnak ideiglenes személyit, de csak olyan pót-jogsit kaphatok, ami csak Magyarországon érvényes. Eszembe jut a 22-es csapdája... Rövid tanácskozás: forduljunk vissza, vegyem fel a már bevont, érvénytelen (elveszített) személyit a lakásban (csak nem fogják már ellenőrizni az adatbázisban), és vágjunk neki a határnak, vagy próbáljuk meg a kapott, határátkelésre alkalmatlan papírokkal. Bízva a határőrök jóindulatában (csak nem fordítanak vissza három gyereket a nyaralásból a lúzer apjuk miatt) utóbbi mellett döntünk (Juca szeme villámlik). Határ, hátsó ülésen három gyerek a sírás határán, remegő szájszéllel; jobb elől Juca fekete viharfelhőben; bal elől Pistukám tele gatyával. Kiadom a négy plasztikot és a paksamétámat, azzal, hogy "van egy kis baj", és elmondom, mi történt. A határőr hölgy benéz az autóba, "Jaj drágáim...", és továbbint, azzal, hogy nem is találkoztunk. Sírós megkönnyebbülés a hátsó szakaszban. Onnan már csak pár óra vezetés.

A csajok füle bedugva, rádiót hallgatnak, de én ezt nem látom. Lassan már lenyugvóban a nap, hátraszólok, első sorban Kingára számítva: milyen irányban haladunk? Gyuri gondolkodás nélkül: "Hát délre". Kis meglepődés, majd megy a kérdés: "Honnan tudod?" A válasz: "Hát arra megy le a nap" - mutat Gyuri jobbra, hangjában a "Mit kell ezen annyit magyarázni?!" hangsúllyal.

Éjjel 11, zajos érkezés, röhögés, ágyba zuhanás.

Karácsonyi manó, 2016

Úgy volt, hogy idén a zenekar elfoglaltsága miatt nem lesz karácsonyi koncert, de végül beszuszakoltak egyet. Rudolf, a rénszarvas fogadta az ajándékokért reklamáló hívásokat, riasztotta a krampuszt, és ők ketten igyekeztek kivételesen a Mikulásnak is ajándékot adni. Arrafelé viszont sem a kacsás úszógumi, sem a hóember, sem a hűtőszekrény nem túl praktikus ajándék. Felmerült a borotvahab, de azt végül kreatív módon használták fel. Képek alant:

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS