Submitted by Juca on h, 01/29/2007 - 00:36
Már nem is írom, hogy izgalmas hétvégénk volt, mert lassan kezd elcsépelt frázissá válni.

Jöjjön hát a sztori, és döntse el mindenki, hogy az volt-e vagy sem. 8)Szombaton Pestimrére mentünk meglátogattuk mamit, Ágit és Attilát. Előtte azonban még Kinga visszaszendergett délelőtt, így Kofát gyorsan és nagyon biztosan sikerült megkopasztanom. Későn vettem észre, hogy nem a 1,5 cm-re beállított adapterrel indítottam, hanem rögtön a 9 milliméteressel estem neki a nyisszantásnak. Kicsit borostás golyóbis lett a végeredmény, így abban bízom, hogy gyorsan nő majd az új haj, ha másért nem, valami belső sugallatra, hiszen kint jéghideg orkán süvölt, és nincs gyapj, ami védené a szegény fejet.
A nyissz után Kinga bebootolt, és illa berek, nádak, erek, irány Pestimre. Csimótánkban egy angyal veszett el (igaz néha nagyon mélyen

) egész nap nagyon jól viselkedett. Mindent megmutatott, amit csak tud, és új játékokat talált magának. A szoba sarkában a növényvilágot ugyan nem sikerült megbizerálni, hiszen ahányan csak voltunk nekikezdtünk a népnevelésnek, viszont a dohányzóasztal állítókarja egy csoda, még akkor is, ha az asztal éppen három centivel alacsonyabb, mint a kényelmes felálláshoz kellene lennie. :D A másik csoda Bütyök a kutya. Fekete henger alakú eb, tiszta szőr, és pont úgy nyújtogatja a nyelvét, mint Csipisz. Szombaton végre megvolt a nagy találkozás, bemutattuk Bütyköt Kingának, és viszont. Rajongtak egymásért, Bütyök Kinga zokniját nyalta meg (a tisztes kornak tudom be, hogy nem futott nyílegyenesen ki a kertbe, mikor megcsapta Kinga lábának szagja szegény pára orrát), Kinga pedig Bütyök bundáját kezdte meg tépni (biztosan a reggeli hajnyírás eredménye inspirálta :-P).
Délután betértünk a "mádárás teszkóba" a szokásos árufeltöltésre. Veszegetünk, veszegetünk, egyszercsak látom mennyi az idő, és ekkor esett le a tantusz, hogy Kingának nem veszegetnie kellene, hanem eszegetnie, hiszen öt órája nem volt semmilyen tápbevitel. Kofa beállt a pénztárba, mi pedig kisasszonnyal ki. Igen ám, de a biztonsági őr leállított, hogy miért nem pecsételtettük le a kamerát. Elég morc volt, én meg némiképp mufurc, hiszen egy több, mint öt éves, kívülről is megviselt masináról van szó. Gyorsan kikerestem az első képet, amin éppen Kinga a fogát mosta pucéron a nagy kádban. Tökéletes bizonyíték, így szabadultunk. :-P Alig tértem napirendre a biztonsági szolgálat akcióján, újabb döbbenet fogott el. A lányom bevágott egy banánt, de ami a lényeg, nem tudtam összecsócsálni, ezért a kezemből eszegette az apró darabokat, és a hat fogával meg is rágta (úgy festett, mint egy kérődző tevegyerek).
Vasárnap
Botond születésnapi ebédjére voltunk hivatalosak. Végül Catan társasjátékhoz kapott a legény kiegészítő szettet, úgyhogy csatázhatnak kedvükre a fiúk. Nagy volt a sokadalom, összesen 20-an voltunk.

Az ebéd fini volt, torta pedig kettő is készült!

Kinga Rékával játszott, és persze jött, ment, intézkedett. Nagyon tetszett neki a gyerektársaság. Amitől viszont egy kicsit megállt bennem az ütő, hogy a lányom lépcsőt mászott. Kétszer is megtette a földszint emelet viszonylatot (igaz nem retúr, még csak az hiányzott volna

) úgy, hogy csak őrködni kellett mellette, mivel a plüss nagyon csúszik a lakkozott lépcsőfokokon. Mikor diadalittasan felért az utolsó lépcsőfokra még kurjantott is egyet. :shock: Még jó, hogy itthon nincs lépcső!

Réka, aki másfél hónappal ifjabb, mint Kinga, nagyon sokat ügyesedett egy hét alatt. Most már nem csak feláll, de elkezdett mászni is és még mindig levesz a lábamról a gurgulázásával, meg aprócska sikongatásaival, nagyon aranyos. Az ünnepelt kettőkor lelépett bulizni (ahol szétszedték a kislányok, mert ő most a kedvenc :D), a másik két nagyobb tesó pedig társasozott. Kingának kis barátnője Eszter (másik unokatestvérem kislánya) pedig Rékával és Kingával játszott, mint a nagy bölcsis terelgette őket.