Húsvét hétfő

Azt a viccet ismered, amikor a pápista meg a pogány elmegy a kálomistákhoz? Na, ez velünk ugye nem először fordul elő. Ideológiailag egyre inkább összezavart gyerekeinkkel húsvét hétfőt a helyi magyar református gyülekezet ökumenikus kirándulásán töltöttük a Walensee-nél (ez egy tó kb. 50 km-re Zürichtől). Reggel vonat és busz, napközben séta, a meglehetősen hideg víz kipróbálása lábujj-bemártós-majd-sikítós módszerrel (borzongva felidézve a 2-3 órával korábban látott búvárokat), majd hajó-busz-vonat módszerrel vissza a városba. Vendégünk is volt, Kinga barátnője, Emma - reméljük, ő is jól érezte magát.

Néhány tavaszi kép

Jártunkban-keltünkben, mobillal.

Iskolaváltás 2. rész

Gyuri bő két hete új iskolába jár, adós vagyok egy kis beszámolóval. Ma nyílt nap volt, Zürich összes általános iskolája kinyitotta kapuit, és be lehetett menni, megnézni a gyerekeket. A nyílt nap kissé más fogalom, mint Magyarországon, ugyanolyan órák voltak, mint máskor, és szülők sem hemzsegtek az iskolában, csak úgy elszórtan láttam egy-egy apukát, anyukát, ők is inkább a kisebbekhez (ovisokhoz) igyekeztek. Így viszont tényleg a mindennapi közegbe nyertem bepillantást, nagyon izgalmas volt.

Először Gyuri (első) "Musikschule" órájára ültem be. Ez az óra nem egészen megfeleltethető az ének-zenével, kicsit torna, kicsit ének, és nagyon zene, sokszor hangszeres zenét jelent. Egy kisebb tornateremnyi szobában ücsörögtek a gyerekek körben a földön, asztalok székek csak a fal mellett voltak elhelyezve. Az asztalokon kikészítve egy-egy kifestő füzet, színes ceruzákkal, a földön egy kismadár egy hatalmas kalitkában. A meséről lemaradtam, egy madárról, királyról, madarászról szólt. Kb. 13-14 elsős gyerek vett részt a foglalkozáson (normál első osztály egyik fele + Gyuri). A tanárnő is közöttük térdelt. Minden második gyereknél volt a xilofonra emlékeztető ütős hangszer, amire rá volt írva az ABC-s hang, amire fel volt hangolva a hangszer. És akkor itt jött a számomra igen megdöbbentő része az órának. A tanárnő megadta a ritmust, énekelt egy -szerintem- kacifántos dallamot és kísérte a saját hangszerén, megvolt, hogy sorban mikor melyik hangszernek kell bekapcsolódnia, kicsit eltérő ritmussal, míg a nem hangszeres gyerekek énekeltek. Amikor vége volt a dalnak, a gyerekek egyet arrébb ültek, és így tovább, egészen addig, míg körbe nem értek. A gyerekek füle nem egységesen jó, így volt olyan alkalom, amikor egészen kaotikussá vált az előadás, viszont egy-egy alkalommal kifejezetten nagyon jól sikerült a ritmus, dallam összjátéka. Ilyen ritmusgyakorlatokkal eddig csak a Concerto Budapest táboraiban találkoztam, ahová azért jóval idősebb gyerekek jártak, és zenészekkel voltak egy hétig. Megdöbbentem. A tanárnő igen türelmesen terelgette a gyerekeket vissza a széteső ritmusból, miközben ő maga énekelt, és adta az alapot. A gyerekeken látszott, hogy nem ismeretlen nekik a műfaj, gyakorlottan pakolták el a hangszereket, nem most csinálták először a performanszt. Állítólag minden mesével új dallamot tanulnak, és gyakran használnak más hangszereket is. Gyurinak minden új volt, de körülbelül a harmadik körben már tudta mi a feladat. Aztán a nagy zenélés után játszottak a rózsaszín párduc zenéjére egy székfoglalót, kaptak egy kis pecsétet, elköszönés, kézfogás, már ott sem voltak, mind kint randalírozott az udvaron. Tanárnőn láttam, hogy nézi Gyuri ritmusérzékét, hallgatja a hangját, kaptunk is egy invitálást a hétvégi hangszerválasztóra, mert így első blattra... na menjünk el. Blum 3 A Musikschule később amúgy is jelent hangszeres foglalkozást, negyedikben Kinga iskolájában fúvós hangszert kell választani. Biggrin

Ami más itt: nem írtak, nem szolmizáltak, nem kaptak jegyet, és nem volt számonkérés, nem volt egyéni produkció, sőt nem volt produkció. Együtt zenéltek -szerintem- igen nehéz dallamot.

Énekóra után Kató és Gyuri osztályába mentem, ahol meghatározhatatlan óra volt, ami az integráló osztályok sajátja. Ahogyan Gyuri nem vett részt az első két órán, mert zenéje volt, így más gyerekek meg akkor hiányoztak, amikor én voltam bent, mert nekik meg handarbeit (kézimunka) órájuk volt éppen. Összesen 5 gyerek volt az órán, belőlük kettő Kovács. Biggrin Ötükre jutott két tanító, Frau F. az osztályfőnök, és Frau H. a segítő pedagógus. Frau F. Németországból jött, Frau H. szír. Mivel Gyuri hiányzott akkor, amikor a többiek megtanulták a gyümölcsöket reggel, így vele Frau H. elvonult kicsit "gyümölcsözni", míg a többiek egy kis nyelvtant néztek Frau F-el. Majd sorra kaptak egy-egy laptopot, amin gyakorolták a gyümölcsöket, zöldségeket, és a kis nyelvtant. Frau F. folyamatosan járt köztük, javította a kiejtésüket. Aki végigfuttatta a feladatsort a laptopon (meg kellett találni, kérni kellett az "eladótól", le kellett írni stb.) az kapott egy papírt, azon is volt néhány kisebb feladat, ezeket is mind egyesével nézték át Frau F-el, nem közösen. Aztán körbe ültek és laminált képekkel zöldésegeset játszottak, ahol bizony fizetni is kellett, mégis csak Svájcban vagyunk! Gyuri is lelkesen írt, és Frau H. lelkesen rajzolgatott, mert azt már Gyuri nem akarta (ahol lehet elszabotálja a rajzolást). Majd maradt egy kis idő, és akkor lehetett választani, hogy ki mit akar csinálni, Gyuri matekozni akart (persze, hogy nem színezni), Kató meg mondatokat gyártott. Óra vége előtt pár perccel szóláncot játszottunk, német, magyar, és spanyol szavakkal, majd kézfogás, elköszönés, kis buksisimi, és már loholtak is a gyerekek. Pici szünetben a teremben fociztak szivacslabdával, Frau H-val az élen.

Az egész délelőtt igen nyugis volt, senki nem kapkodott, ha valaki hibázott, visszaugrott, kijavította. Nem loholtak, ha valaki később fejezte be a feladatot, addig a másik kapott mást. Megnéztem a gyerekeim mappáit, amikben a házifeladatok és az órai munkák vannak szépen lefűzve. Egészen megdöbbentem, hogy Kató már mennyi mindent tanult, de Gyuri is nagyon gyors Frau F. szerint. Frau H. szokott Gyurival az abc könyvben haladni, matekból pedig jóval előrébb jár, mint a korosztálya. Most már kicsit kezd összeállni a kép a fejemben, hogy milyen is itt egy tanóra, noha eddig is sokat meséltek róla. Smile

Nincs jelentés (mondjuk 8 gyerek összlétszáma esetén igen vicces is lenne), nincs fehér zokni, sőt sokszor egyenfeladat sem. Haladnak a saját tempójukban, sokat játszanak. Sem tornán, sem rajzon, sem éneken nincs "számonkérés", maga a produktum a lényeg, egy meghorgolt sapka, egy megvarrt tornazsák, vagy egy jól vagy kevésbé jól sikerült zenélés vagy hokimeccs. Nem volt álljál fel, üljél le, vegyed elő, nyissad ki a 72. oldalon. Jött egy papír, Gyuri elolvasta a jelszavát, megnyitotta a laptopon a feladatát, aztán végigpötyögte. Szülői oldalról nézve jóval lomhább volt az egész óra, nem volt brillírozás, nem voltak kunsztok, nem volt szereplés. A saját gyerekeim munkáján kívül kb. annyit láttam, hogy mit csinál a két tanító, és hogy laptopozik vagy ír a másik gyerek, néha odahívja egyik vagy másik tanárt, kérdez valamit, majd halad tovább. Láthatóan a gyerekek a laptopot sem ma látták először, sem a játékok nem voltak ismeretlenek számukra. Kényelmes a rendszer gyerekeknek, és hatalmas munkájuk van az egészben a tanároknak, hogy a feladat ott legyen, minden gyereknek a saját szintjére szabott legyen (annak is, aki két hete lépett be, és annak is, aki két hét múlva lép ki), hogy érdekes is legyen, és fejlődjenek is. Gyuriék négy évfolyamból vannak egy osztályban, igaz, hogy csak 8-an, de a világ sok helyéről, még azonos évfolyamon sem azonos tudással rendelkezik stb.

Most már -ha nem is mindent- értem, hogy miért szeretnek a gyerekeim itt suliba járni. Biggrin

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS