Iskola Zürichben

Ez a bejegyzés igen hosszú lesz, szólok előre.

A héten megkezdődött az iskola. Hétfőn Gyuri ment, kedden a lányok. Hárman három iskolába. Gyuri normál első osztályba, Kató nyelvtanulós kisiskolába, Kinga nyelvtanulós felső tagozatra. Mielőtt belekezdenék, linkelek egy viedót a finn iskolarendszerről https://www.youtube.com/watch?v=AjcraT6kaH0, ugyanis a svájciak ezt koppintják könyvtári kutya és menza nélkül.

Amíg érdeklődtünk idejövetelünk előtt, hogy mire is számítsunk, akkor mindig olyan fejet vághattunk, mint egy beszívott panda, mert a történetek kicsit drog hatása alattinak tűntek. Túl szép, hogy igaz legyen, biztosan van valami csavar, vagy gikszer, de úgy voltunk vele, hogy a magyar állapotoknál rosszabb nem hinnénk, hogy lehet. Itt Zürichben azért már hallottunk olyan véleményeket is, hogy a tempó gyökkettő, az egész inkább játszóház, mint iskola, de majd meglátjuk, és eldöntjük, hogyan tovább.

A puding próbája az evés, és a gyerekek neki is láttak az evésnek.

A regisztráció után másfél héttel megkaptuk a levelet, ahol minden gyerekhez hozzá volt rendelve egy iskola, egy tanító és egy dátum. Nem volt felmérő, elbeszélgetés, beíratás, teszt, csak jött a levél, hogy ki, mikor, hol kezd a születési dátum alapján

Gyuri hétfőn viszonylag bátran jött a legközelebbi suliba, aminek a játszóterén már többször jártunk, illetve magán az iskolán át szoktuk megközeíteni a buszmegállót, mert így jelentős időt spórolunk meg a kihagyott kis utcákkal. Kedves tanító várt, előtte megtudtuk, hogy egy kislány és egy kisfiú is lesz az osztályban, akik magyarok, és segítenek tolmácsolni. Beléptünk a suliba, és akkor Gyuri annyira megijedt, hogy sírva fakadt, és rendületlenül sírt. A tanító próbált vele beszélni, még Ákost is előkerítették, de a sírás csak nem maradt annyiban. Mi megbeszéltük a tudnivalókat, előbb Kofa ment ki, majd Frau F. segített rólam lehámozni Gyurit és én is kimentem az udvarra. Borzalmas érzés, mert az agyunk tudta, hogy mindenki ugyanígy viselte volna, de azért mégis megrázó. Majd pár perc múlva kijött Frau F., megmutatta a tornatermet, ahová délben mennem kellett Gyuriért, és mondta, hogy ugyan van délután iskola, de ha nem jönne vissza Gyuri, az sem gond. A jelszava a nyugalom, van időn mindenre, a lényeg, hogy szeresse az iskolát. Ott ácsorogtam egy darabig, hogy hallottam a megannyi szirupos történetet, és ott zokog benn a gyerekem. Délben a lányokkal már ott toporogtunk a tornateremnél, Gyuri jött ki vigyorogva, és csak mesélt, és mesélt, és mesélt. A tornatanárnő nem is tudta, hogyan váltunk el reggel, értetlenkedve nézett, hogy Gyuri mindent nagyszerűen csinált, semmi gond nem volt vele. Megtört a jég, azóta egyedül jön, megy, alig várja, hogy menjen, játszik, és nagyon szereti az iskolát, és csak mesél, és mondja a magáét, és vannak barátai, és mozgó padról ugráltak a mélybe -de azért nem volt igazán életveszélyben állítása szerint- és akadálypályát építenek, és az úszáson karikába ugranak, és a zene teremben szoborjátékoztak, és a tanárnő zongorázott, és megtanult számolni németül (kettőig :-P) és és csak mondja hosszasan. Biggrin

Másnap már sejtettük, hogy a lányok csak nem fognak zokogni, de azért izgult mindkettő. Kató tudta, hogy lesznek magyar osztálytársai, sőt a csoport felét már ismerte egy szülinapi buliból, de Kinga félt, hogy ő lesz az egyedüli, akinek nem lesz magyar osztálytársa. Kiderült minden gyereknek van magyar osztálytársa, sőt magyarul beszélő tanító is akad az iskolákban.

Pár szót a suliról. Minden délelőtt 8,20-tól van suli, és 11,55-ig tart. Akkor a gyerekek rollerre pattannak, hazajönnek ebédeni, és szusszanni egy kicsit, majd akinek kell, még visszamegy egy kicsit a suliba, de a délutáni kör már lazább (a délelőtti túlfeszített unozás meg akadálypálya után :-P). Gyurinak két délutánt, a lányoknak hármat kell járniuk egy héten, szerdán egy zürichi diák sem megy délután iskolába, az szabad. A délutáni iskolának 15,30-kor van vége. Kató messzire jár iskolába, ezért ő kapott bérletet, amivel ingeyen közlekedhet, de amíg egy kicsit sem beszél németül, addig kísérjük.

Gyuriék osztályában két csoport van, kb. 10-10 fő, és ők viszonylag ritkán vannak együtt. A torna pl. külön van nekik, és más napokon kell visszamennie a sárga és más napon a zöld csoport tanulóinak. Így kicsi csoportokban tud velük foglalkozni a tanító néni. Őszi szünet előtt Gyuri 5-ös számkörben számolt, itt 20-as számkörben kellett dupláznia vagy feleznie a feladat szerint, tehát én nem érzem ezt a teljesítményt gyökkettőnek. Smile Bár Gyuri azt állítja, hogy ők nem is tanulnak, hanem egész nap csak játszanak, de valamikor mégis eljutottak a 20-as számkörben való kényelmes számolgatásig. Biggrin A házifeladat mennyisége igazán barátságos volt, de Kató tanítója írta is, hogy amennyiben rendszeresen 15 percnél több időt vesz igénybe a házifeladat elkészítése, akkor mindenképpen jelezzük ezt neki.

Kató megtanult bemutatkozni, tanult gyümölcsöket németül, és talán néhány állatot is, Kinga viszont nagyon belendült, tud egy csomó igét, azokat jelen időben ragozza is. Kinga kapott memóriajátékot, az egyik kártyán egy kép van, a párján pedig a cselekvés leírása, és ezeket kell párosítani. Matekból a hét elején még 5-es könyve volt, csütörtökön kapott egy 6-os csomagot. Smile Mindannyian mondták, hogy a tanár akár többször is naponta 10-15 percet csak velük leült, és velük külön foglalkozott. A lányok úgynevezett integráló osztályba járnak, ami annyit tesz, hogy a nyelvet kell felhozniuk olyan szintre, hogy onnan normál iskolába kerülhessenek. 9-10 fő van egy csoportban 2-4. és 4-6. osztályosok. Egy hét telt el, beilleszkedtek, és egészen jól tudnak kommunikálni. Kinga nagyon lelkes, sikerélménye van, hiszen ő angolul is tud valamit, egészen jól megérteti magát, és a tanárnő látja, hogy terhelhető, őt meg doppingolja a sikerélmény, koncertre készülnek, horgolnak, unoznak, festenek, és közben rengeteget németeznek. Kató egyszerűen élvezi a forgatagot, van egy csomó új barátja, mindenkivel tud játszani, és nagyon tetszett neki a mély vízben úszás, ahol ő volt a harmadikosok közt (normál osztállyal együtt voltak úszni) a legügyesebb, krétáztak, játszótereztek, énekelnek sokat, és valamit matekoztak is azt hiszi, de nem biztos. Gyuri jön-megy, pakol, bulit szervezett (még jó, hogy tájékoztatott, hogy nálunk lesz :-), viccesek az órák, és általában csak játszanak, meg futkároznak, és néha esznek is. 

Hát elkezdődött. Ami nekünk fontos, hogy szeressenek iskolába járni, hogy legyen idejük futkározni, táncolni, játszani, aludni, élni. Aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy az lenne a következő mondatom, hogy igen, talán a Kőszívű nélkül is ember lehet belőlük... Biggrin

És most érzem a monitorra dermedve a beszívott panda tekinteteket, hogy mi a csavar, mi a trükk. Majd igyekszem megírni, de az alap a "langsam" tanítás és a lustig Kind. Nem tudom, a továbbiakban hogyan fog alakulni a suliprojekt itt, egyelőre mindenki szereti, lelkesedik. Jelentkezni fogok majd, és rendre megírom azt is, ami majd nem tetszik, de az biztos, hogy ezt a kezdést nem veheti már el tőlük senki, ez az első hét, Gyuri első napja, amikor sírás után nevetve várt ebéd előtt, nagyon jól sikerült. Biggrin Ahogy látom a gyerekeket, itt tényleg jó gyereknek lenni, és nem csak a PISA teszt iskolai jól-lét (student well-being) adatai mutatják ezt. Biggrinhttp://www.compareyourcountry.org/pisa/country/CHE?lg=en

Hello Zürich on the right side!

Megígértem, hogy amint lesz szusszanásnyi időm, írok Zürichről. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy amennyire szürkék a házak, annyira színesek a virágok, fák, bokrok, (emberek). Mintha az egész város egy hatalmas kert lenne. November közepét írunk, amikor már reggel fagy, és mindenhol virágok, rózsák, rügyező növények. Ha a nap is süt, akkor egész egyszerűen lenyűgöző. A gyepet nyírják, láttunk robotfűnyírót is "idétlenkedni" az egyik szomszédos házban. Az önjáró porszívó egy kis ösvényen kipusztította a füvet, folyamatosan körözött, mint egy vurstliban a béna dodgem, majd amikor végre letért a bejáratott útjáról, helyből nekifutott egy tujának. Mentségére szóljon, amennyire haszontalan jószág, legalább annyira vicces is. Fotóztam tegnap pár növényt, sajnos ezek a képek messze nem adják vissza a város hangulatát, szépségét.

http://photos.kovacs-telekes.org/Csalad/2017/Viragos-Zurich/

Elmaradt elköszönés

Tavasszal fogalmazódott meg bennünk, hogy akkor most már nem csak morogni kellene mindenen, hanem a tettek mezejére lépni, és valóban szedni a sátorfánkat. Éjszakába nyúló skype beszélgetéseket folytattunk, közeli barátoktól, kollégáktól, távoli ismerősöktől és ismeretlenektől kérdeztünk mindenfélét, fórumoztunk, gugliztunk, hogy milyen az élet Zürichben. A legnagyobb meglepetésünkre mindenki lelkesen mesélt, informált, tájékoztatott a legapróbb részletekre vagy furcsaságokra kiterjedően is, kaptunk megannyi linket, blogot, vlogot, térképet, szóval mindent, de tényleg mindent, olyat is, hogy balettóra, vagy fogszabályozás témában mire számítsunk. Aztán az évzáró után már nem sunnyogtunk tovább a gyerekeink előtt, és előálltunk a farbával, hogy valamikor ősszel vagy tél elején elköltözünk. A nyár ment a maga módján,Kofa dolgozott, én közben felmondtam, beiratkoztam a műkörmmész iskolába, és szaladtak a napok. Aztán szeptember első napjaiban lett dátum, hogy Kofa mikor kezd itt dolgozni, és onnantól csak futunk magunk után. A kézápoló iskola többet vett ki belőlem, mint azt előre sejtettem, és jócskán belenyúlt az októberbe, amivel szintén nem számoltam még nyáron. Két hetet töltöttem egyedül a gyerekekkkel, és naiv módon azt hittem, hogy kényelmesen elrendezek mindent, és szépen, ahogy a csillag megy az égen, sorban elköszönünk, meg búcsúbulizgatunk az indulásig. Elméleti kalkulációm akkora hasast dobott a gyakorlatban, hogy szép volt nézni. Biggrin Éppen bedobozoltam, éppen kijelentkeztem a gyerekétkeztetésből, felfüggesztettem a tanulói jogviszonyukat, elintéztem kb. 3 órában a telefonos csomagváltást, a gyökérkezelés széléről mentette meg a doktornő egy fogamat, ami szintén vitt egy délutánt, elintéztük az influenza oltást kettőnek, előrehozott utolsó kontroll is megvolt Kingának a klinikán- ahol minden szuper minden jó, átadták a megfigyelést Svájcnak- nézegettem az IKEA oldalát gondolva az új lakásra, és esténként egy órában azt vettük át, hogy mi mindent kellene megcsinálni, és mi az ami ebből végül sikerült. Ha nem is sikerült teljes programot lefuttatni a végén, végül egy közepessel lezártnak tekintem a projektet. És akkor jöjjön hát az elköszönés, sajnálom, hogy nem tudtam személyesen elköszönni nagyon sok embertől, a tanítóktól, a barátainktól, a búcsúkávézásokat, bulikat meg igyekszem pótolni, amint lesz rá alkalom. A gépet összeszerelte Kofa, elkezdek lassan tudósítani, akit érdekel a zürichi életünk, itt tud majd követni minket. Biggrin

Oldalak

Subscribe to Kovács & Telekes & Co. RSS