Napi generál

Alternatív kocsmaparti :-)

Megbeszéltük, hogy ha zord az idő, akkor nem a Vagonban züllünk, meg akkor már az aprókat sem hagyjuk otthon... 8) Volt munkatársak, és gyerekeik, az egyik lány lakásában. 4 fiú, és egy lány (Kinga). Kalács vajjal, és kakaó. A hideg sör maradt még a hűtőben dideregni egy kicsit. Kinga, mint rutinos csapatjátékos egyből bevetette magát a gyerektömegbe, nem zavarták olyan apróságok, hogy -idegen környezetben van -nem ismer egy gyereket sem a többi közül -ő az egyetlen lány, az egyetlen, aki még nem jár, és a legkisebb bemászott a gyerekszobába, és mintha otthon lenne rámolt, pakolt, mászott, magyarázott, tett-vett, majd a fiúkkal bekucorodott egy IKEA sátorba, és ki sem dugta az orrát. Ja a szüleit le sem tojta, zaklatásnak vette az öltöztetést, valamint a penuscsekkolást, amikor szabadjára engedett pár szédítő "griffmadarat". A földről felszedegette az elhajigált kölesgolyókat, és mikor éppen felém mászott, akkor iram közepette harapott egyet a kalácsból, csak hogy előbb szabaduljon. Szumma szummárum: vagány a lány. Így viszont, hogy önmászóan viselkedett a gyerekem, volt időm beszélgetni munkakeresésről, bölcsiről, főnökről, távmunkáról, pályázatokról, feladatfinanszírozásról, bürokráciáról, aláírási mechanizmusról. Fura volt, mert legalább olyan idegenül csengtek ezek a szavak, mintha egyetemi csoporttársaimmal a galandférgekről dumáltunk volna. :-P Rémlett, megvolt, de olyan elméleti volt az egész. Nehéz dió lesz visszarázódni, ugyanakkor vágyom már a munkára, úgyis, mint szellemi kihívásra. Persze egyelőre még az értelmes rugalmas munka és az államapparátus pénzügyes állása nem képeznek metszetet, de hátha eljön az az idő, amikor már igen. Ahogy mondani szokás a remény hal meg utoljára. Jó volt a buli, legközelebb már tényleg a Vagonban gyűlünk és virsli meg krusó mellett tárgyaljuk majd meg a "Női programot" (-> itt kezdtem igazán a pályázatosdit HU0104-02 „Kísérleti program a nők munkaerő-piaci re-integrációjának támogatására” phare program) meg lassan a saját gyerek-munka-megélhetés-khárriehr projektemen is el kellene gondolkodnom. Ahhoz meg kell a sör, na de ilyen időben? Elnézve a gyerekeket, hallgatva a nyüzsit, asszem marad a többgyerekes életforma, mint reláció. :-P

Csipejdensz :-9

Szombaton elvittük Kingát Vali mamához, mert ő már nagylány, kész arra, hogy a maminál aludjon. Nagyon ügyes volt, mami elmondása szerint csak szuperlatívuszokban lehet kifejezni, mennyire jó gyerekként viselkedett, játszott, evett aludt. Bütyök sajna nem igazolta vissza mami beszámolóját, kissé zaklatottnak tűnt másnap, és enyhén menekülőre fogta, amikor Kindzse közelített felé. 8) Kofa már hetek óta lázasan szervezte a szülinapi ajándékomat, én pedig -hiába fúrta az oldalamat a kíváncsiság- nem tudtam semmit. Délután neki még sokéves általános iskolai osztálytalálkozója volt, majd jött értem, mint egy lovag, és irány a Belvárosi Színház. Ági és Attila is jöttek, sőt Márti és Peti is. Kicsit hosszú volt az út Pestimréről, mert Kofa "autopilot" üzemmódban vezetett (először automatikusan az iskola felé ment, mikor észrevette, hogy jé nem is ide indultunk...), de a lényeg, hogy odaértünk. Szegény Ági kicsit megőszült a hosszú út alatt, de nem adta fel, és követett minket árkon bokron át. Az előadás címe: Déli éjszakák. Táncest sok tangóval és hastánccal. Kicsit feszengtünk, hogy vajon milyen lesz, de mondhatom nagyon jó volt. (Másnap Kofa és Attila hosszasan elemezték a hastáncoslányt, és elnézve a férfiközönség szemeinek gülüsödési változóját, jól szórakozott a közönség). Volt hastánc, tangó, és egyéb tekerentyűsök, amiből a modern "gimnasztikaszerű" koreográfiákat annyira nem értékeltem. Spanyol, afrikai, dél-amerikai táncok voltak műsoron. Megcsodálhattuk, amint Zorro kötélen húzza Rúzsa Sándort, majd a betyár a Szállj szállj sólyomszárnyán c. nótára egy színpadra lépő szőkehajú menyecskével valami latinost rop. No ez az etűd igazán nem kellett volna, de a többi tánc nagyon magával ragadott. A tangózó pár nagyon jól táncolt (Budai László és Glotz Mária), tetszett, hogy nem mórikáltak, úgy táncoltak, ahogyan kell, nem voltak fölösleges klisék. (Azért a "néninek" túl tökéleteske alakja volt, mert az én fantáziámban a tangót járó emberek kicsit idősek, tapasztaltak, akik élnek, és nem tökéletesek, van egy kis hasikájuk, súlytöbbletük, és a dinamikus mozgással, és az érzelmeikkel lesznek tökéletesek. Persze emiatt nem kívánom, hogy a lány csak a tökéletesség kedvéért felszedjen pár kilót 8), hiszen nagyon jól táncol, így pörfikt alakkal is. A férfi már ilyen szempontból tökéletes volt, egy pici has, egy kis macis súlytöbblet... :D).

A hastáncos lányok is szemrevalóak voltak, de nekem mégis a "fő" táncoslány (Nieto Mercedes) könnyedsége, és kisugárzása fogott meg. Azt hiszem, eddig az ő tánca ejtett bámulatba leginkább, holott már láttam pár lányt. (Az ő könnyedsége láttám éreztem magam még bálnábbnak, és roppant nehézkesnek, de ki tudja, lehet egyszer még megtanulok hastáncolni, az alap-> poci, csipej már úgyis van hozzá :-P)

Nagyon tetszett Lamboni Anna és a vehemens temperamentumos Fernandez Alexis, akik vastapsot kaptak a közönségtől.

Sajnáltam, hogy a "bugaci rottyantós" nem volt repertoáron, de hát ahhoz még fel kell nőniük egy csöppet, hogy azt olyan szinten táncolják, mint mi Kofával. Másnap reggel fura volt, hogy nem arra ébredünk, hogy anya, meg átte, hanem, hogy hasunkra süt a Nap. Komótosan felkeltünk, megkopasztottam Kofát, beugrottunk az Electro Worldbe kábelekért, majd a Fiumei útra az albiba, hogy összerakja Kofa Editnek (a bérlő) a netet és a TV-t, ott megcsodáltuk a nyulat, ami ideiglenes ottartózkodási engedéllyel bír, amíg a gazdája nyar(g)al, majd elmentünk Kingáért mamihoz. A lányunk hangos üdvrivalgással fogadott, majd két perc múlva már Bütyköt hajkurászta, Attilának segített a talicskába pakolni a fadarabokat és mamivel kukucsolt a teraszon. Hát igen, a mi kis vagány csimótánk éreztette, hogy Oké skacok, tök jó, hogy megjöttetek, de nekem annyi más érdekesebb dolgom van, mint hogy veletek foglalkozzak. Szipp-szipp. Azért este volt bújás, meg puszi, meg csiki. Hipp-hipp. Nagyon jó volt ez a szabad hétvége, hihetetlenül feltöltődtünk! Én legalábbis... Bütyök csak most töltődik

Csussz

Kinga eddig nem nagyon élvezte a csúszdát. Különösebben nem méltatlankodott, de az egynek jó volt lelkesedésnél nem lépett tovább. Tegnap új módszert agyalt ki. Felmászott a várba, ott forgott, mint egy tojógalamb, pontosan addig, míg menetiránnyal háttal, azaz hason lecsusszant. Mivel eddig csak rimánkodásra, és segítséggel volt hajlandó lejönni, most én lepődtem meg leginkább. Mire észbe kaptam, már mászott is fel a rámpán, és megint csussz. Na így már egész jó! Nekem azért mert önjáró (öncsúszómászó ) dedem van, neki pedig azért, mert azért mégis csak így a tuti, hogy nem bizerálják az ősök. Ja, hogy nem menetiránnyal megfelelően, meg nem úgy, mint az összes többi gyerek? Kérem megint bebizonyította, ő nem ismeri azokat a fogalmakat, mint szolgahűség vagy szürke egér. Sokkal inkább megy a makacsság, kreativitás, önfejűség, már-már dekadencia. Ezért szeretem, mert olyan más, kicsit olyan a gyerekek között, mint a Petiék áhrány vherdája mustárszínű citroenje az autók között, jól kilóg a sok szürke meg fekete kocsi közül a parkolóbóan. :D De mi mindkettőt ezért (is) szeretjük! 8)